Nyelvpolitika és nyelvtervezés

Az egyik meghatározás szerint a nyelvpolitika azoknak a jogalkotási aktusoknak az összessége, amelyek célja a társadalom és a társadalomban létező és használt nyelv vagy nyelvek közötti kapcsolat (esetleg csak jelképes) alakítása (Kaplan – Baldauf 1997: 12).

A nyelvpolitika a következőkkel foglalkozik:

• hivatalos nyelv vagy nyelvek (más néven államnyelvek vagy nemzeti nyelvek), amelyek vagy de jure (státuszukat törvény biztosítja, mint Franciaországban a franciáét vagy Lengyelországban a lengyelét), vagy de facto (a gyakorlatban, pl. Angliában vagy az Egyesült Államokban az angol) töltik be szerepüket,
• regionális nyelvek,
• (nemzetiségi/nemzeti) kisebbségi nyelvek,
• (a siket, siketnéma és nagyothalló közösségek által használt) jelnyelvek,
• bevándorlók által használt nyelvek,
• iskolában tanított, ill. a lakosság által beszélt idegen nyelvek,
• klasszikus/holt nyelvek, amelyeket az oktatásban és bizonyos szakmákban (pl. latin az orvostudományban) vagy vallási kontextusban (például latin, ógörög, egyházi ószláv, bibliai héber, a Korán nyelve, szanszkrit, ill. Örményország régi irodalmi nyelve, a grabar stb.) használnak.

Számos, főként európai országban a „regionális nyelv” fogalma olyan „őshonos nyelvet” jelöl, amely nem valamely nemzetiségi kisebbség nyelve (mivel beszélői nemzetiségi szempontból nem érzik magukat különbözőnek a többségi társadalomtól), ugyanakkor pedig közeli rokonságban áll az adott ország többségi (hivatalos) nyelvével. Gyakran annyira közeli rokonságban, hogy a regionális nyelv a nemzeti nyelv egyik nyelvjárásának minősíthető még akkor is, ha történelmileg nem úgy fejlődött, mint egy nyelvváltozat (nyelvjárás), hanem a nemzeti nyelvvel párhuzamosan. Ide sorolhatók a következők: a Németországban és Hollandiában beszélt alnémet, a Skóciában/az Egyesült Királyságban beszélt skóciai angol (scots), a Spanyolországban beszélt aszturleóni, a Lettországban beszélt latgal, a Litvániában beszélt szamogét és az Észtországban beszélt võru és szetu.

Az utóbbi időben a jelnyelvet elkezdték a nemzetiségi kisebbségi nyelvekhez hasonlóan kezelni – főként a szociolingvisztikával foglalkozó nyelvészek, de egyes országokban (pl. Finnországban) a hatóságok is. A jelnyelv elismertetésében a közelmúltban Magyarországon is történt előrelépés (vö. http://hallatlan.hu/).

A nyelvpolitika általában a nemzetiségi és kultúrpolitika részét képezi. Az állam döntései szabályozhatják a különböző nemzetiségi csoportok közötti kapcsolatot, ugyanakkor támogathatnak vagy diszkriminálhatnak egy nyelvet vagy nyelvváltozatot; megnehezíthetik vagy akár „be is tilthatják” egy nyelvváltozat használatát bizonyos színtereken. Ezeket a döntéseket és intézkedéseket összefoglaló néven nyelvtervezésnek is szokták nevezni. Szélsőséges esetekben erőszakos nyelvi tervezésről beszélhetünk – ide sorolhatjuk Lenin és Sztálin nyelvpolitikáját Szovjet-Oroszországban, amelyet a Kínai Népköztársaság modellként alkalmaz a Kínában beszélt nemzetiségi kisebbségi nyelvek esetében. Az erőszakos nyelvi tervezés során nemcsak szabályozzák a nemzetiségi és nyelvi csoportok közötti kapcsolatokat, hanem erőszakkal közösségeket hoznak létre, olvasztanak össze, választanak szét, alakítanak át vagy telepítenek ki. Névjegyzékekkel, határmódosításokkal, a nemzetiségi propaganda és nyelvpolitika eszközeivel tették mindezt Kínában.

A történelem során a nyelvpolitikai intézkedések sokszor tulajdonképpen valamely nemzetiségi csoport(ok) üldözését és/vagy valamely másik csoport(ok) privilegizált helyzetének megteremtését/fenntartását jelentették. Ilyen erőszakos intézkedések például, amikor egész csoportokat vagy egyéneket asszimilálnak a többségi nemzetiségi-nyelvi csoportba; egyes csoportoknak megtiltják az általuk vallott értékek kifejezését; közösségeket telepítenek ki; belső gyarmatosítást hajtanak végre (az országban élő valamely csoportot alsóbbrendűként kezelnek); szélsőséges esetekben etnikai tisztogatást és népirtást hajtanak végre. Ez utóbbit a nyelvre vonatkozóan nyelvi genocídiumnak is nevezik.

Az egyenlőtlen nyelvpolitika kevésbé erőszakos formái pl. a sztereotipizálás (előítéletek terjesztése egy etnikai, nemzetiségi, faji vagy vallási csoportról) vagy az etnocentrizmus (a saját nemzetiségi csoport privilegizált helyzetének fenntartására való törekvés, a nemzetiségi politika révén a saját nemzetiségi csoport egyoldalú támogatása). Ideális esetben az országban élő bármely/összes nemzetiségi csoport nemzetiségi identitását képező valamennyi elemnek azonos vagy legalábbis hasonló mértékű figyelmet kell kapnia. Ugyanakkor a kisebbségi csoportok számára lehetővé kell tenni a politikai döntéshozatalban való részvételt, valamint a kisebbségek számára a többségével azonos jogokat kell biztosítani. A kihalás vagy teljes asszimiláció fenyegette kisebbségek esetében a nyelvpolitikának a pozitív diszkrimináció eszközeivel kell élnie (a túlélést elősegítő, a csoportot támogató jogszabályok), és mind nemzeti, mind nemzetközi szinten jogi és politikai garanciákról kell gondoskodni a kisebbségek támogatására és védelmére.

A nyelvi tervezés körébe tartozik minden olyan döntés vagy intézkedés is, amelyet a kormányzat, valamint különböző szervezetek, intézmények, csoportok vagy egyének hoznak vagy tesznek, és amelyek célja egy nyelv vagy bizonyos nyelvek jelenlétének, használatának vagy fejlődésének befolyásolása.

Ezek a döntések, illetve intézkedések a társadalom vagy a politika részéről felmerülő igényekre reagálhatnak. Az állami intézmények és a nem kormányzati szervezetek tehát szembesülnek a többségi társadalom (amely gyakran az ország nyelvi egységességét szeretné elérni) vagy a kisebbségi csoportok (akik gyakran az ország soknyelvűségének megerősítését támogatják) által megfogalmazott, nyelvvel kapcsolatos igényekkel. A soknyelvű államokban/társadalmakban az a legideálisabb helyzet, ha a szolgáltatások a különböző nyelvváltozatok beszélőinek egyformán elérhetők. A valóságban azonban a többnyelvű államokban a cél gyakran a nyelvi sokféleség korlátozása egyetlen hivatalos nyelv vagy egyetlen „sztenderd” nyelvváltozat kijelölésével. Erre példa az Indonéz Köztársaság nyelvpolitikája; az ország egyike azoknak, ahol a legtöbb nyelvet használják. Az indonéz nyelvpolitika a közélet minden területén az egységesített indonéz nyelv, a „Bahasa Indonesia” használatát ösztönzi. A nyelvi homogenizálásra másik példa a Kínai Népköztársaság, ahol a számos nyelvváltozat egyikének, a mandarin nyelvnek a támogatásával törekednek az ország és a nemzet egységesítésére.

NYELVI TERVEZÉS A GYAKORLATBAN

A nyelvi tervezés végső célja tehát fenntartani egy nyelv jelenlétét a közélet minden olyan területén, ahol az képes betölteni funkcióját. A nyelvi tervezés másik fő célja az ideális környezet megteremtése a nyelv széleskörű használatához.

Főként a veszélyeztetett nyelvek esetében gyakran lehet szükség olyan nyelvtervezési intézkedésekre mint például az oktatás területén speciális tanterv készítése, sztenderd nyelvváltozat kialakítása, könyvkiadás és fordítás, a nyelv presztízsének és státuszának a növelése a közéletben vagy a nyelvi tájképben való megjelenés támogatása. (Nyelvi tájkép: a nyelvek megjelenítése köztéri és kereskedelmi felületeken egy adott területen vagy régióban.)

A nyelvtervezés részét képező kezdeményezések a nyelvhasználat és a nyelv jelenlétének számos területét érinthetik:

• korpusztervezés, azaz a nyelv sztenderdizálása és normaképzés (lásd lent); egy adott nyelvváltozat kijelölése olyan alapnyelvváltozattá, amely ezután hivatalos vagy irodalmi nyelvként működik; nyelvi kézikönyvek, szótárak, normatív nyelvtankönyvek és helyesírási kézikönyvek kiadása; irodalomtudománnyal és nyelvészettel foglalkozó kutatócsoportok vagy szövetségek létrehozása, tankönyvek kiadása, helyesírási versenyek rendezése;
• státusztervezés – nemzeti vagy regionális szintű státusz biztosítása valamely nyelvnek (pl. amikor egy nyelvet hivatalos, második hivatalos, munka- vagy közvetítő nyelvvé tesznek), különösen az oktatás, a közigazgatás, a szolgáltatások, a kereskedelem vagy a média, esetenként a helyi törvényhozás vagy igazságszolgáltatási rendszer területein. A státusztervezés része lehet a nyelvhasználat tilalma bizonyos területeken;
• a nyelvelsajátítás tervezése – minden olyan kezdeményezés (ideértve a jogi eszközöket és törvényeket), amely szabályozza egy nyelv tanítását és oktatását (adott nyelven történő oktatást, nemzeti nyelvként vagy idegen nyelvként való oktatást, óvodai és felnőtt tanfolyamokat); ide tartoznak továbbá a nyelv tanulását ösztönző pályázatok is (erről bővebben l. Bartha 1999: 197-199);
• nyelvtechnológiai tervezés – a nyelvtervezés legújabb területe. Megteremti annak lehetőségét, hogy a szövegszerkesztő programok, az online szótárak, a mobiltelefonok, a bankautomaták használata hozzáférhető legyen egy adott nyelven.

A nyelvi tervezés több szakaszból áll. Az első szakasz általában egy adott nyelvet vagy nyelveket (például hivatalos, regionális, kisebbségi, közösségi, tanított és idegen nyelveket) használó társadalom (vagy kisebb közösség) nyelvi viselkedésének elemzése. A következő szakaszban megállapítják, melyik nyelvváltozattal kapcsolatban van szükség nyelvi tervezésre a következő célok elérése érdekében.

NYELVEK ÚJJÁÉLESZTÉSE ÉS FENNTARTÁSA

A nyelv újjáélesztésének, felélesztésének vagy felújításának nevezzük azokat a stratégiákat és intézkedéseket, amelyek egy veszélyeztetett nyelv használatának (legalább egyes területeken és funkciókban történő) újbóli elterjesztésére irányulnak. Általában akkor vezetnek be ilyen stratégiákat és intézkedéseket, ha egy nyelvet egy bizonyos ideje korlátozottan vagy már egyáltalán nem használnak. A nyelv fenntartása ezzel szemben olyan stratégiákat és intézkedéseket foglal magában, amelyek egy még funkcióját betöltő, a fiatalok által is használt (a legfiatalabb generáció tehát még megtanulja a nyelvet) veszélyeztetett nyelv támogatását és megerősítését szolgálják.

A hétköznapi szóhasználatban a „fenntartás” és „újjáélesztés” fogalmakat gyakran a nyelvi menedzsment különböző folyamataira értik. A hivatalos nyelvek esetében a nyelv fenntartása olyan intézkedéseket jelent, amikor egy hivatalos szerv, így Franciaországban az Académie Française, javaslatot tesz például új kölcsönszavak átvételére. Ide tartoznak azok a jogalkotási aktusok is, amelyek egy állam hivatalos nyelvének kijelölését célozzák. Például azok a törvények (1812 és 2008 között), amelyekben az USA tagállamainak többsége hivatalos nyelvvé tette az angolt (a részleteket lásd itt). A cél ezekben a tagállamokban az angol nyelv dominanciájának fenntartása vagy megerősítése volt. Egy nyelv újjáélesztése esetében azonban egy olyan nyelv megerősítéséről van szó, amely beszélői számát tekintve megfogyatkozott. Erre példa a baszk nyelv. A helységnevek azt bizonyítják, hogy valaha az Ibériai-félsziget jóval keletebbi részein is beszélték, mint ma, tehát a baszk nyelvterület a századok során egyre kisebbé vált. Az utóbbi időben azonban nő a baszk beszélők száma: a hivatalos statisztikák szerint számuk 1991-ben 528.500, 2006-ban már 665.800, 2011-ben pedig 714.136 (Gobierno Vasco 2012). Ez nagyrészt az iskolákban folyó újjáélesztési erőfeszítéseknek köszönhető.

Nyelvi térkép. Délnyugat-Európa (Wikipedia)

A nyelv élesztésének hívjuk, ha valamikor az utolsó beszélő halálát követően rekonstruálják a nyelvet. A korni nyelvet az egyesült királyságbeli Cornwallban a 18. század végéig köznyelvként használták. Nagyon korlátozott számú beszélő még a 19. században és talán a 20. század elején is használta. A középkorból és a Tudor-korból fennmaradt korni nyelvű irodalom és egyéb nyelvemlékek, valamint a 17., 18. és 19. századból ránk maradt grammatikák lehetővé tették a korni nyelv felélesztését, amelyre a 20. század elején került sor. Ennek eredményeképpen hat változata jött létére. Heves vita folyt arról, melyik az „autentikus”. 2008-ban használóinak többsége (Cornish Language Partnership) megállapodott a nyelv „egységes írott formájáról”. Ez a változat gyakran eltér a régitől, tehát a nyelvfelélesztés egyben a nyelv átalakítása is, hiszen a múlt nyelvhasználóinak beszédét rekonstruálni gyakorlatilag lehetetlen.

A nyelvek újjáélesztésének két fő célja van, egyfelől megtanítani a nyelvet azoknak, akik nem beszélik, másfelől a nyelvtanulók és a nyelvet folyékonyan beszélők ösztönzése, hogy egyre több és több helyzetben és területen használják. Szervezetek, intézmények és nem hivatalos csoportok gyakran indítanak kampányokat ilyen céllal. Ezek a kezdeményezések jellemzően olyan plakátok formájában jelennek meg, amelyek az érintett nyelv széles körű és rendszeres használatára szólítanak fel. A következő plakátok a fríz (Praat mar frysk – azaz „Beszélj csak frízül!”) (A www.praatmarfrysk.nl honlap is ezt a kezdeményezést szolgálja) és a kasub (Ma tiż rozmiejemë gadac pò kaszëbskù – „Itt kasubul is beszélnek!”) nyelv használatára buzdítanak. A kasub plakátot üzletekben és szolgáltatásokat nyújtó irodákban teszik ki, így próbálják előmozdítani, hogy a beszélők ne csak otthon használják ezt a nyelvet. A harmadik képen látható szórólap egy versenyben való részvételre hív fel – Plattdütsk bi d’Arbeid – besünners för jung Lü („Alnémetül a munkahelyen – különösen fiataloknak”).

A fríz, a kasub és az alnémet nyelvet népszerűsítő plakátok

Ezekről a nyelvekről (különösen az oktatási rendszerben való jelenlétükről) további információk találhatók ezekben a tájékoztató kiadványokban:

• http://www.mercator-research.eu/fileadmin/mercator/dossiers_pdf/frisian_in_netherlands4th_072010.pdf (fríz)
• http://www.mercator-research.eu/fileadmin/mercator/dossiers_pdf/kashubian_in_poland.pdf (kasub)
• http://www.ciemen.org/mercator/butlletins/55-13.htm (alnémet)

Leanne Hinton (2011: 292-293) számba vette, milyen intézkedésekkel lehet feléleszteni egy veszélyeztetett vagy „alvó” nyelvet (amelynek már nincs anyanyelvi beszélője):

• néhány szó/kifejezés megtanítása, pl. köszönések, rövid párbeszédek, kapcsolatfelvételt szolgáló kifejezések;
• nyelvi archívum létrehozása: a veszélyeztetett nyelven íródott vagy arról szóló kiadványok összegyűjtése, ellátása magyarázatokkal és nyilvántartásba vétele;
• írásrendszer létrehozása/fejlesztése, szótárak összeállítása (gyermekek számára képes szótárak), gyakorlati nyelvtanok és tankönyvek (ábécéskönyvek) kidolgozása a nyelvtanuláshoz;
• a beszélők beszédének rögzítése audio- vagy audiovizuális eszközökkel; ezáltal létrejön egy nyelvileg változatos korpusz, és biztosítva van a nyelv egyes elemeinek dokumentálása;
• nyelvtanfolyamok, nyári nyelviskolák és nyelvtáborok szervezése;
• lehetőség esetén nyelvi belemerítéses iskolák (lásd lent) létesítése.

A nyelv újjáélesztésének/fenntartásának leggyakrabban alkalmazott eszköze a nyelvtanítás már létező, vagy erre a célra létrehozott intézetekben. Egy veszélyeztetett nyelv tanításának számos módja van:

- iskolai tanterv keretében rendszeres nyelvórák

Lengyelországban csak 2001-ben vezették be a lemkó nyelvet néhány iskolában. A lemkó a Lengyelországban nemzetiségi kisebbségként elismert lemkó nép anyanyelve. Ezt a népcsoportot más országokban ruszinoknak, ruténeknek vagy kárpátukránoknak is hívják. A 2002-es és 2011-es általános népszámlálás adatai szerint 5000-7000 fő vallja magát lemkó nemzetiségűnek. Közülük csaknem mindenki kijelentette, hogy otthon a lemkó nyelvet használja. A lemkó nyelv főként a lengyelül beszélő környezet asszimiláló hatása miatt veszélyeztetett, valamint amiatt, hogy a lemkót hosszú időn át az ukrán nyelv egyik dialektusának tartották. A lemkó nyelvet jelenleg heti 1-3 órában 268 gyermek tanulja Lengyelországban.

Ruszin nyelvtan és nyelvkönyv

– kéttannyelvű oktatás, ahol egyes tantárgyakat a veszélyeztetett nyelven tanítanak
– kéttannyelvű oktatás, ahol az összes (vagy a legtöbb) tantárgyat a veszélyeztetett nyelven tanítják

A veszélyeztetett nyelvközösségekre fókuszáló oktatási intézmények között – különösen az alacsony népsűrűségű területeken – bentlakásos iskolák is léteznek. Ezen a fotón egy dél-afrikai iskola diákjai láthatók. Az iskolában vannak olyan osztályok is, amelyekben a koiszan nyelvcsalád újjáélesztett nyelvein folyik az oktatás egy része.

Fotó: T. Wicherkiewicz

Előfordulhat, hogy váltogatnak a kisebbségi és a domináns, többségi nyelven folyó oktatás között. A következő fotón egy bajgamuti általános iskola látható. Bajgamut azon két oroszországi település egyike, ahol kazah kisebbség él. Az Altaji határterület egy eldugott szegletében kevesebb mint húsz diák jár ebbe az iskolába. Az iskola igazgatósága, tanárai és a helyi oktatási hatóságok elkötelezettségének köszönhetően a régiót jellemző szélsőséges szegénység ellenére az orosz nyelv mellett a kazahot is rendszeresen használják az élet minden területén, így a kazah nem mondható veszélyeztetettnek.

Fotó: T. Wicherkiewicz

- a már említett belemerítéses módszert alkalmazó iskolák

A „belemerítéses” iskolákban az oktatás nyelve maga a veszélyeztetett nyelv. A többségi, domináns nyelvet sokszor idegen nyelvként tanítják. A belemerítéses oktatás speciális típusa az ún. „nyelvi fészek” (language nest), ami azt jelenti, hogy az óvodában (vagy az általános iskola első éveiben) a pedagógusok mellett a nyelvet még jól beszélők is tevékenykednek. A „nyelvi fészkekkel” sikeresen újjáélesztették pl. a következő nyelveket:

• maori nyelv – Új-Zéland (Te Kōhanga Reo program),

A maori (maoriul: „aotearga” – lásd a Wikipedia maori változatában a szócikket: http://mi.wikipedia.org/wiki/Aotearoa Új-Zéland bennszülött nyelve); a keleti polinéz nyelvek közé tartozik. Ma az angol mellett Új-Zéland hivatalos nyelve, amelyet különböző – köztük oktatási – kampányokkal sikeresen újjáélesztettek. Az Ethnologue 2009 szerint megközelítőleg 60.000 ember beszéli, további 100.000 pedig érti.

• hawaii nyelv – Hawaii (Pūnana Leo program – lásd http://www.ahapunanaleo.org),

A hawaii is keleti polinéz nyelv. Veszélyeztetettebb, mint a maori, beszélőinek száma 1000-8000 közé tehető, bár Hawaiin 240.000 fő él (és további 100.000 hawaii származású ember lakik az USA egyéb tagállamaiban). A 20. század elején még 37.000 ember tartotta a hawaiit az anyanyelvének.

• mexikói bennszülött nyelvek, köztük az azték és a maja nyelvek (http://vimeo.com/36603789),

Izamal a mexikói Yucatán-félszigeten fekvő város (maja neve Itzmal). Lakosainak nagy része anyanyelvként beszéli a jukaték-maja nyelvet. Nem veszélyeztetett nyelv, mivel generációról generációra továbbadják, és (az Ethnologue 2009 szerint) beszélőinek száma 700.000 főre tehető. A bennszülött nyelv oktatása „nyelvi fészek” módszerrel történik, ami remélhetőleg fenn fogja tartani a nyelvet.

•számi/lapp nyelvek(ld. interaktív térkép)

https://www.youtube.com/watch?v=yyqUlYOgaw0

http://www.galdu.org/web/index.php?sladja=43&vuolitsladja=40&giella1=eng

• közösségi kezdeményezésre létrehozott iskolahálózat

Újjáélesztési kezdeményezésekkel (például a „nyelvi fészek” projekttel) próbálják megakadályozni a számi (lapp) nyelvek kihalását, főként a különösen veszélyeztetett inari számiét (Finnországban 300 beszélője van az Ethnologue 2009 szerint) és a kolta számi változatokét (Finnországban 400, Oroszországban 20 beszélő)

Szülők kezdeményezésre létrehozott iskolák, ahol a veszélyeztetett kisebbségi nyelveket tanítják; az ilyen közösségi kezdeményezés különösen akkor jellemző, ha az állami oktatási hatóságok/oktatáspolitika ellenséges vagy közömbös hozzáállást tanúsít. Ilyenek például a franciaországi őshonos nyelvi kisebbségek gyermekei számára létrehozott iskolák. A Francia Köztársaságban nem ismerik el a kisebbségi nyelvek létezését, hanem regionális nyelveknek (langues regionales) hívják ezeket. Az oktatási törvények lehetővé teszik olyan iskolák állami alapítását, amelyek különböző módszerekkel oktatják a kisebbségi nyelveket.

http://medialzas.wordpress.com/2008/05/27/17

• a breton nyelvet oktató Diwan iskolahálózat (www.diwanbreizh.org) ,
A breton az egyetlen kelta nyelv, amelyet nem a Brit-szigeteken, hanem a kontinentális Európában beszélnek. Az Ethnologue 2009 szerint nagyjából 500.000 beszélője van. A következő tájékoztató kiadványban még több információ található a breton nyelv oktatásáról:

http://www.mercator-research.eu/fileadmin/mercator/dossiers_pdf/breton_in_france2nd.pdf

• ABCM Association –Zweisprachigkeit német nyelvű iskolák Elzászban (http://www.abcmzwei.eu/sprachigkeit),

A német nyelv alemán változatát a lakosság nagy része (1,5 millió) még mindig második nyelvként beszéli Elzászban (Franciaország északkeleti régiója, melynek fővárosa Strasbourg). További információk a német nyelv tanításáról Elzászban a következő tájékoztató kiadványban találhatók:

http://www.mercator-research.eu/fileadmin/mercator/dossiers_pdf/german_in_france2nd.pdf

• a katalán nyelvet oktató Bressola iskolahálózat (http://www.bressola.cat),

A katalán jó példája annak, amikor egy nyelv az egyik országban egyáltalán nem veszélyeztetett (a Spanyol Királyságban, ahol 11 millióan beszélik valenciai és baleári változatait), ugyanakkor egy másik országban (a Francia Köztársaságban, ahol 100.000 fő beszéli) fennáll a generációk közötti átadás megszakadásának és a nyelvhasználati területek drasztikus csökkenésének veszélye. A következő tájékoztató kiadványban még több információ található a katalán nyelv franciaországi oktatásáról:

http://www.fryske-akademy.nl/fileadmin/mercator/dossiers_pdf/catalan_in_france.pdf

• a provanszál (okcitán) nyelvet oktató Calandretas iskolahálózat (http://calandreta.org),

A provanszál (okcitán) nyelv tulajdonképpen egy dialektuskontinuum, amely a provanszál dél-franciaországi változatait, a gascogne-it, a lengadociant és a lemosint foglalja magában. A beszélők magas létszáma (az Ethnologue 2009 szerint közel 2 millió) ellenére fennáll a generációk közötti átadás megszakadásának veszélye. A következő tájékoztató kiadványban még több információ található a provanszál (okcitán) nyelv franciaországi oktatásáról:

http://www.mercator-research.eu/fileadmin/mercator/dossiers_pdf/occitan_in_france.pdf

• a baszk nyelvet oktató Ikastolak iskolahálózat Spanyolországban és Franciaországban (www.ikastola.net).

A baszk nem indoeurópai nyelv. A katalánhoz hasonlóan Spanyolországban (ahol több mint 500.000 beszélője van) nincs veszélyben, a Francia Köztársaságban (ahol 75.000 beszélője van) közepesen veszélyeztetett. A következő tájékoztató kiadványban még több információ található a baszk nyelv franciaországi oktatásáról:

http://www.mercator-research.eu/fileadmin/mercator/dossiers_pdf/basque_in_france2nd.pdf

A kétnyelvűség előmozdítása az ABCM iskolahálózatban
http://www.abcmzwei.eu/sprachigkeit

- iskolarendszeren kívüli oktatás

Intézetek vagy egyének által szervezett oktatás, nyári nyelviskolák stb.

2003-ban nyílt meg Hanti-Manszijszkban a Liling Szojum Oktatási Központ. Megalapítására akkor merült fel igény, amikor az 1990-es évek végén a városban élő manysi értelmiségiek szembesültek a ténnyel, hogy a hanti-manszijszki iskolában nincs lehetőség hanti, manysi nyelv tanulására, sőt, az általános iskolás diákok az őshonos népek kultúrájának legalapvetőbb jellemzőivel sincsenek tisztában. A Liling Szojum (manysi: ’élő patak’) Központ programjában kezdetektől helyet kapott a manysi nyelv. A Központ kiemelt hangsúlyt fektet a minél alacsonyabb életkorban megkezdett nyelvi és kulturális szocializációra, a növendékek közé az utóbbi években már négy-ötéves gyerekeket is felvesznek. Jelenleg két csoportban is tanítanak manysi nyelvet: óvodás korú gyerekeknek, hetente két alkalommal, 10–15 fős csoportban, illetve kisiskolásoknak, hetente egy alkalommal, 5 fős csoportban.

A Központ hanti-manszijszki működését kiegészíti a Many Uszkve (manysi: ’kis városka’) elnevezésű nyári tábor munkája. Ezt az etnokulturális tábort Hanti-Manszijszkban élő manysi értelmiségiek és még hagyományos életmódot folytató manysi települések lakói közösen szervezik, az Ural közelében fekvő Jaszunt faluban, kifejezetten városi gyerekek számára. A táborban, ha rövid időre is, a gyerekek megismerhetik a hagyományos manysi családmodellt, a gyerekek autentikus környezetben sajátítják el a témával kapcsolatos ismereteket, idős, manysi anyanyelvű emberektől.

Míg az állami oktatási intézményekben jellemzően tudományos fokozattal rendelkező oktatók tanítják a nyelvet, addig a Liling Szojum Központban felsőfokú, de többnyire nem szakirányú végzetséggel rendelkező oktatók tanítanak. A Központ növendékeinek száma folyamatosan nő, a kurzusok iránt akkora az érdeklődés, hogy a csoportok létszámának csak a Központnak otthont adó ingatlan befogadóképessége szab csak határt. (Részletesen Horváth 2012, http://www.nytud.hu/alknyelvdok13/proceedings13/ANyD7-Horvath-Csilla.pdf)

A továbbiak azt illusztrálják, hogy milyen módszerekkel lehet egy nyelv jelenlétét támogatni a nyelvhasználat különböző területein:

- egy nyelv jelenlétére a „személyes nyelvi tájképben” jó példa az autó hátuljára helyezett jel, amely arra figyelmeztet, hogy a kocsiban kisgyermek is utazik. A tábla võro nyelvű (déli észt nyelv). A tábla azt mutatja, hogy a tábla tulajdonosa fontosnak tartja a võro nyelv használatát.

Fotó: T. Wicherkiewicz

- a „közösségi nyelvi tájképben” való jelenlétet hangsúlyozzák a déli észt kisebbségi nyelvek, a võro és szetu nyelvű tábla

Fotó: T. Wicherkiewicz

A võro és szetu nyelvváltozatokat Észtország déli részén (a szetut Oroszország határ menti területein is) megközelítőleg 70.000, ill. 10.000-13.000 fő beszéli. Ezek a nyelvváltozatok önálló fejlődésük és beszélőik saját nyelvi identitása (ezenkívül a szetu esetén saját kulturális-vallási identitása) ellenére Észtországban nem hivatalos nyelvek, ami jelentősen csökkenti az életképességüket. Egy ideje iskolai és iskolán kívüli nyelvtanfolyamok szervezésével támogatják.

A Võro Intézet honlapja: http://www.wi.ee; a szeturól további információk itt: www.setomaa.ee (sajnos angolul korlátozott mértékben áll rendelkezésre). A következő tájékoztató kiadványban még több információ található a võro nyelv oktatásáról:
http://www.mercator-research.eu/fileadmin/mercator/dossiers_pdf/voro_in_estonia.pdf

- Egyes veszélyeztetett nyelvek esetében olyan intézményi hátteret is létrehoztak, amely bizonyos hatáskörök gyakorlását is lehetővé teszi. A fotó a Kiruna (lappul Giron) városban (Svédország, Lappföld) található Számi Parlamentet ábrázolja.

Fotó: T. Wicherkiewicz                                   Fotó: T. Wicherkiewicz

- Egy veszélyeztetett kisebbségi nyelv támogatása megjelenhet az állam hivatalos kommunikációjában is. A friuli-olasz kétnyelvű plakát a 2011-es általános olasz népszámláláson való részvételre hív fel.

Fotó: T. Wicherkiewicz

A friuli nyelv az olaszországi kisebbségi nyelvek egyike; a fotó a Cividale del Friuli (friuli nyelven: Cividât) nevű kisvárosban készült. Az olasz állam támogatásának köszönhetően megközelítőleg 800.000 beszélője van, így már kevésbé veszélyeztetett, mint korábban. A friuli-olasz kétnyelvűségről további információk találhatók itt: http://www.youtube.com/watch?v=rXQOXCGdrRk; a Friuli Nyelv Társaságának honlapja: http://www.filologicafriulana.it

- A kereskedelemben, az üzletekben ritkán jelennek meg a veszélyeztetett nyelvek, pedig ezek a színterek fontosak valamennyi nyelv megfelelő működésében. A fotón egy vielhai üzlet látható, melynek neve és reklámszövegei aranéz nyelven vannak kiírva.

Fotó: T. Wicherkiewicz

Az aranéz nyelv a provanszál (okcitán) nyelv egyik változata. A Spanyol Királyság autonóm katalán közösségeinek egy kis részén 4000-5000 ember beszéli. Val d’Aranban a katalán és a spanyol mellett az aranéz is hivatalos nyelv (illetve 2010 óta már egész Katalóniában). További olvasnivalók erről a nyelvről és régióról: www.aranges.org

- Ha a tanulók számára vonzó tankönyveket adnak ki, az is hozzájárulhat egy nyelv státuszának megerősítéséhez.

Võro ábécéskönyv és tankönyvek

- Egy veszélyeztetett, kevéssé használt nyelvnek a megjelenése a tömegkultúrában ugyancsak fontos szerepet játszhat. A képen a dél-észtországi Neiokõsõ együttes látható, amely 2004-ben szép sikert ért el az eurovíziós dalfesztiválon. Võro nyelvű dalukkal képviselték Észtországot a fesztiválon, ennek következtében az észt társadalom érdeklődése ez iránt a veszélyeztetett nyelvváltozat iránt jelentősen megnőtt (meghallgatható itt:
http://www.youtube.com/watch?v=8gOwmmxQaho). 2012-ben az udmurt Buranovszkije Babuski (Buranovói Nagymamák) együttese ért el második helyezést és váltott ki élénk érdeklődést Oroszországban és másutt is. (https://www.youtube.com/watch?v=BgUstrmJzyc)

- A mikronyelvek olyan nyelvek, amelyeket egy egészen kicsi – mondjuk egy vagy pár tucat főből álló – csoport beszél: a nyelv utolsó beszélői. Ezeknél a nyelveknél nagyon határozott újjáélesztési intézkedésekre van szükség, ha még egyáltalán újjáéleszthetők. Ilyen esetekben gyakran írásban, és felvételekkel minél átfogóbban dokumentálják a veszélyeztetett nyelvet, valamint megjelentetik a nyelvi tájképben is.

A Lettországban beszélt lív nyelv az „alvó” nyelvek közé sorolható. Valószínűleg az összes beszélő rajta van a következő fotón. Hogy mennyire az eltűnés határán van a nyelv, jól jelzi, hogy 2002 óta ötször jelentették be, hogy elhunyt az utolsó lív beszélő, legutóbb 2013-ban (http://www.nyest.hu/renhirek/elhunyt-grizelda-kristin). További információk a lív nyelvről: http://www.livones.net.

A bal oldali fotón a padlón fekvő kisfiú látható A lív nyelv ábécéskönyvének borítóján is, mely a fotón a legújabb (és talán utolsó) lív ábécéskönyv borítója. Ezen a kisfiú egy olyan ábécéskönyvet tart a kezében, amelyen látszik a 2. világháború előtt kiadott lív tankönyv is. A 2. világháború előtti időszakban az Északnyugat-Lettországban élő lív gyerekek még tanultak lívül.