Az emberi nyelv

A “nyelv” szót gyakran halljuk a hétköznapi élet során, sokszor említjük a média nyelvét vagy egy adott író nyelvét, az iskolában pedig idegen nyelveket tanulunk. De mi is pontosan a nyelv? És miben különbözik az emberi nyelv az egyéb nyelvektől, például a számítógépes programozási nyelvektől? Ösztönösen tudjuk, hogy bizonyos jelenségek, amelyeket szintén nyelvnek nevezünk (pl. gesztusnyelv) jelentős mértékben eltérnek a természetes nyelvektől.

A nyelv fogalmának más-más megközelítései és így különböző meghatározásai léteznek. Vannak olyanok, amelyek a nyelv által betöltött funkciókat helyezik a középpontba. Az ilyen definíciók szerint a nyelv jellemzően az egy adott népcsoporthoz tartozás meghatározó eleme, az érzelmek kifejezésének és a kommunikációnak az eszköze. Akik a nyelvtant helyezik előtérbe, azok a nyelv formális aspektusai által alkotott többszintű rendszert emelik ki. A nyelv a legáltalánosabb definíció szerint jelrendszer és kommunikációs eszköz.

A nyelv fő funkciója a kommunikáció, ezért a nyelvre mindenekelőtt az jellemző, hogy használói üzeneteket tudnak továbbítani és fogadni általa. A nyelv az a kód, melynek segítségével a feladó üzenetet küld a címzettnek a kommunikációs csatornán keresztül. A kommunikációs helyzet szerves része a kontextus, továbbá a feladónak és a címzettnek legalább bizonyos szinten közös tudással kell rendelkeznie a kommunikáció tárgyáról. Például ha egy vízvezeték-szerelő egy egyetemi tanár otthonában kicseréli a fürdőszobai szanitereket, és közben a szakzsargonhoz tartozó szavakkal magyarázza el, mit is csinál, akkor az egyetemi tanár nem fogja tudni dekódolni, azaz megérteni az üzenetet, még akkor sem, ha történetesen egy kiváló nyelvészprofesszorról van szó.

Ferdinand de Saussure (1857-1913), a strukturalista nyelvészet atyja az elsők közé tartozott, akik megkülönböztették a nyelvet (langue – absztrakt szabályrendszer) és a beszédet (parole – a nyelv konkrét, aktuális használata). Amikor telefonon beszélünk, viccet mesélünk vagy ráköszönünk valakire, akkor mindig a nyelvközösségünk tudatában elraktározott szavakat, nyelvtani és intonációs szabályokat alkalmazzuk. Másrészről a nyelv nemcsak a közösségben, az emberek között létezik, hanem az egyes emberek tudatában is, hiszen mindenki használja a nyelvet valahogyan. A közösség, illetve az egyén tudatában létező nyelvnek, a langue-nak az egyedi megvalósulásai, egyéni használata a parole.

Az emberi nyelv nagyon sok különböző célra használható: konkrét és absztrakt dolgok megnevezésére, érzelmek kifejezésére, költemények írására stb. Egy számítógépes programozási nyelvet nem használunk arra, hogy jégkrémet vegyünk a piacon, vagy az eladóval az időjárásról diskuráljunk. Az olyan nyelveken, mint pl. a matematika vagy a logika nyelve, egy dolgot mindig egyféleképpen, azaz pontosan ugyanúgy fejezünk ki. Az emberi nyelv ennél sokkal rugalmasabb. Például sokféleképp meg lehet fogalmazni, ha azt akarjuk, hogy valaki távozzon: „Menj már haza!” vagy „Kérlek, hazamennél végre?”. De ugyanezt elmondhatjuk úgy is, hogy csak utalunk arra, mit akarunk, és a befogadóra bízzuk, ért-e a célzásból: „Sajnálom, de nagyon fáradt vagyok.” Az emberi nyelvet végül a produktivitás is megkülönbözteti a fent említett egyéb „nyelvektől”. Ez azt jelenti, hogy a beszélők a valahol már látott vagy hallott elemekből korlátlan számú új megnyilatkozást hozhatnak létre, korlátlan számú új mondatot alkothatnak.

Gondolataink közvetítése többféle eszközzel történhet. A világ valamennyi természetes nyelvének az alapját a hangok képezik. Amikor beszélünk, mindig a nyelv hangjaiból képzünk hangsorokat. A beszéd elválaszthatatlanul kapcsolódik a nyelvhez, ugyanakkor tudjuk használni a nyelvet anélkül, hogy megszólalnánk. A nyelven írásban is kommunikálhatunk. Bár a nyelvek túlnyomó többségének nincs írásbelisége, tagadhatatlan, hogy ezek a nyelvek is léteznek. Minden egyes nyelv, amelynek legalább beszélt formája létezik vagy létezett, az emberi nyelvek közé tartozik.

A nyelvhasználat további módja a jelelés. A közhiedelemmel ellentétben a siketek jelnyelve nem a külső valóság tárgyaira utaló gesztusok sorozata. A jelnyelvi jelek nem a jel és a jelölt közötti hasonlóságon alapuló, ún. ikonikus jelek, hanem megállapodáson alapuló jelek. Gesztikulálni mindenki tud, de jelelni nem. A jelnyelvi jeleket – a gesztusoktól eltérően – tudatosan használják olyan jelentéstartalmak közvetítésére, amelyeket egyébként beszéddel lehetne kifejezni. Megjegyzendő, hogy helyesebb jelnyelv helyett jelnyelvekről beszélni, hiszen sok különböző jelnyelvi rendszer létezik. Ahogyan a különböző nyelvek más és más szavakat használnak egyazon fogalom jelölésére, úgy a jelnyelvi változatok között is vannak efféle eltérések. Ugyanannak a jelnek a brit jelnyelvben ’rejtély’, míg a kínai jelnyelvben ’apa’ a jelentése. Az internet segítségével is meg lehet tanulni jelnyelvet. Itt például a magyar http://hallatlan.hu/ és az amerikai jelnyelvre http://www.lifeprint.com/ vonatkozóan találhattok anyagokat, itt pedig a brit jelnyelvre vonatkozóan: http://www.british-sign.co.uk/bsl-british-sign-language/

Egyazon nyelvterülethez tartozó jelelők is használhatnak különféle jelnyelvi változatokat, azaz a jelnyelvnek is lehetnek dialektusai. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében 2014-ben kezdődött a magyarországi jelnyelvi változatok egységesítése azzal a céllal, hogy az oktatást és a tolmácsolást egyszerűbbé és hatékonyabbá lehessen tenni: http://www.nytud.mta.hu/archiv/jelesely2014.html

KÜLÖNBÖZIK-E AZ EMBERI NYELV AZ ÁLLATOK KOMMUNIKÁCIÓJÁTÓL?

Az életben számos jelrendszerrel találkozunk jelrendszert alkotnak, amely az autósok számára számos információt közvetít. A nyelvi jelekhez hasonlóan a közlekedési táblák is megegyezésen alapulnak. Az „elsőbbségadás kötelező” szabályt például egy egyenlő oldalú háromszög fejezi ki, amelynek egyik csúcsa lefelé mutat; a tábla fehér, a szélén piros szegéllyel. Kétségtelen, hogy az emberi nyelvek más jellegű jelrendszerek, mint a közlekedési táblák jelrendszere. A véges számú elemből (fonémák, morfémák) – a nyelv szabályai szerint kombinálva – végtelen számú különféle közlés létrehozása lehetséges. A közlekedési táblák nem kombinálhatók úgy egymással, hogy ez által teljesen új jel vagy üzenet jöjjön létre. A szavakból mondatokat alkotunk, a mondatokból pedig hosszabb szövegeket. Valamennyi szó külön jel, amelynek jelentése van, és ez a jelentés nem az egyes hangok jelentésének összege. A jelrendszer tehát kétszintű: egyrészt különböző alrendszerekhez tartozó nyelvi jelekből, másrészt ezen jelek összekapcsolásának szabályaiból áll. Az emberi nyelvek azonban alapvetően különböznek az állatok által használt kommunikációs rendszerektől.

Az emberi nyelv és az állatok különböző kommunikációs módszerei a mesterséges logikai vagy programozási nyelvektől eltérően természetes nyelvek, amelyek az evolúció során alakultak ki. Felmerül a kérdés, hogy a természetes nyelvek között mi különbözteti meg az emberi nyelveket az állatokétól? A madarak az emberekhez hasonlóan hangok használatával kommunikálnak. Az emberi nyelvek kommunikációjával sokan azonos szintűnek tekintik a delfinek ultrahangjelekkel történő kommunikációját vagy a méhek úgynevezett rezgőtáncát, amelyben mozgások sorával jelzik társaiknak a táplálék helyét.

Tudományosan bizonyított tény, hogy a delfinek által használt akusztikus jelek között vannak olyanok, amelyek lehetővé teszik a delfincsoporton belül az egyes állatok azonosítását – tehát ezek a jelek a delfinek neveit jelölik. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a delfineknek lennének metanyelvi képességeik, azaz olyan adottságaik, amelyek lehetővé tennék, hogy magáról a nyelvről kommunikáljanak.

Méhtánc
http://www.americasbeekeeper.com/

Továbbá a gyűjtést végző méhek nem tudják közölni a dolgozó méhekkel, hogy egy héttel korábban még volt ezen a helyen táplálék. Vagy például az emberek – a méhektől eltérően – képesek beszélni általános jelenségekről, elvont fogalmakról, mint például a szeretet vagy az élet. A méhtánctól eltérően az emberi nyelvre jellemző az absztrakció, tehát az ingertől való függetlenség. Ez azt jelenti, hogy az embereknek nincs szükségük a beszéd tárgyához való közvetlen, térbeli vagy időbeli kapcsolatra ahhoz, hogy a nyelv többi használójával beszélni tudjanak az adott dologról. Mindezeken felül az emberi nyelv a sokfélesége (több mint 7.000 emberi nyelv létezik) miatt is egyedülálló.

Az állati kommunikációs rendszerek és az emberi nyelvek közötti hasonlóság nincs teljesen feltárva, és lehetséges, hogy a későbbiekben felül kell vizsgálnunk azt a modern nyelvészetben uralkodó nézetet, amely szerint az emberi nyelv egyedülálló.

HOGYAN ALAKULT KI A NYELV?

A 19. században, amikor megjelent a fajok evolúciójának elmélete, egyre többen kezdtek elfordulni az emberiség eredetét vallási alapon magyarázó elméletektől, és tudományos teóriák iránt érdeklődni. Ugyanez a fordulat jellemezte az emberi nyelv eredetének kutatását is. Nagyon nehéz válaszokat találni a kérdésre; az emberi nyelv kialakulásának pontos idejét meghatározni pedig gyakorlatilag lehetetlen.

A legősibb barlangrajzok, amelyek valamiféle képírásnak tekinthetők, kb. 17.000 évesek. A legrégebbi sumér ékírásos kőtáblák az i.e. 4. évezredből származnak. Az emberi nyelvek kétségkívül ennél jóval régebb óta léteztek, de sajnos erről nagyon kevés információnk van. Az emberi nyelv megjelenésének idejét azért nem tudjuk meghatározni, mert nem maradt fenn olyan bizonyíték, amely közvetlenül utalna az emberi nyelv megjelenésére. A beszéd megformálásához szükséges izmok, a nyelv, a szájüreg és a száj szövetei a halál beállta után nagyon gyorsan lebomlanak. Ezért csak a Homo sapiens őseinek koponyaformája és egyéb csontjainak alakja lehet az egyetlen kiindulópontunk annak meghatározásához, hogy nagyjából mikor kezdett kialakulni a nyelv.

Sumér ékírás (Kr.e. 2 600)
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Sumerian_26th_c_Adab.jpg

Egyes elméletek szerint őseink már 3,5 millió évvel ezelőtt használhatták a nyelvet. A kutatók szerint a hangrendszerrel való kommunikáció meghatározó tényezője a szájüreg felépítése. A csak az emberi fajra jellemző L alakú garatüreg már akkor kialakult, amikor az Australopithecusra a két lábon járás következtében jellemző lett a felegyenesedett testtartás. Sajnos nem maradtak fenn olyan bizonyítékok, amelyekkel alá lehetne támasztani a nyelv kialakulásának szakaszait, de feltételezhető, hogy a nyelv fokozatosan fejlődött ki.

Az Australopithecus egy rekonstrukciója
http://wikimediafoundation.org/wiki/File:Australopithecus_afarensis.JPG

A genetikai bizonyítékok alapján úgy gondoljuk, hogy a Homo sapiens 40.000 évvel ezelőtt már hangokon alapuló, komplex kommunikációs rendszert használt. Egyes kutatók szerint a nyelvnek köszönhető, hogy éppen a Homo sapiens faj vált uralkodóvá a Földön, nem pedig más ősemberek.

Egyes nézetek szerint minden emberi nyelv egy közös ősnyelvre vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy a nyelv valahol – feltehetőleg Afrikában – kialakult, és a későbbiekben elkezdett szétválni, szétágazni, és így létrejöttek a nyelvcsaládok. Amikor az ember kb. 60.000 évvel ezelőtt elhagyta az emberiség bölcsőjét, Afrikát, és elkezdett más kontinensekre is terjeszkedni, az egyes nyelvek külön fejlődtek tovább. Mások úgy vélik, hogy a – feltehetőleg a korábbi gesztusnyelvet, kézjeleket felváltó – hangzó nyelvek több helyen, egymástól függetlenül alakultak ki.