Többnyelvűség és nyelvi érintkezés

BÁRKI LEHET TÖBBNYELVŰ

A többnyelvűség a világ számos részén hozzátartozik a mindennapi élethez, de mi mindent értünk többnyelvűségen? Egyrészt egyéni többnyelvűségnek nevezzük azt, ha valaki két vagy több nyelvet ismer és használ. Többnyelvűnek nevezzük továbbá azokat a társadalmakat, illetve államokat is, amelyeknek tagjai különféle helyzetekben egynél több nyelvet használnak. A többnyelvűség alapvetően egynél több nyelv rendszeres használatát jelenti (ld. még Bartha 1999, Borbély 2014). A közhiedelemmel ellentétben a világ népességének többsége két- vagy többnyelvű, az egynyelvű beszélők tehát kisebbségben vannak, ezért az emberiség nagyobb részének a többnyelvűség és a többnyelvű élethelyzet a természetes.

HOGYAN MŰKÖDIK A TÖBBNYELVŰSÉG? A TÖBBNYELVŰSÉG FOGALMÁNAK TOVÁBBI JELENTÉSEI

Nem csupán az egyénről vagy a beszélőközösségről mondhatjuk, hogy többnyelvű, hanem valamely területről is. Egy terület többnyelvűsége nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ott élők mindegyike többnyelvű, hiszen nem biztos, hogy minden egyén vagy csoport használja az előforduló összes nyelvet. Az alábbi tábla például sokat elárul a glasgow-i (Skócia, Egyesült Királyság) többnyelvűségről:

Fotó: Nicole Nau

Ez a tábla valószínűleg olyan többnyelvű területen áll, ahol az egyes nyelvek beszélői külön csoportokat alkotnak, és nem feltétlenül beszélik a többi csoport nyelvét (nem valószínű, hogy egy glasgow-i lakos a táblán szereplő összes nyelvet beszéli, inkább csak egyet vagy kettőt). És az is érdekes, hogy mely nyelvek NEM szerepelnek a táblán. Így például a skót gael nyelv, amelynek különleges státusza van Skóciában (még inkább Glasgow-ban, ahol több ezer gael beszélő él). Ennek lehet az a magyarázata, hogy a gael beszélők angolul is tudnak, ezért a gael felirat „felesleges”. Ez a példa jól érzékelteti, hogy többnyelvűség esetén, helyzettől függően, és a célszerűség jegyében válogatni lehet az adott területen használt nyelvek között.

A területi többnyelvűségre találhatunk egy másik példát a norvégiai Tromsø megye területén, ahol három beszélőközösség is él, a norvég és a magyar két rokon nyelve, a számi és a finn, ezért az útjelző táblákon mindhármat fel is tüntetik. Teszik ezt annak ellenére, hogy a számi és a finn közösségek lélekszáma jóval kevesebb, mint a gael közösségeké.

Fotó: Hilde Sollid

Vannak olyan közösségek, amelyek csak álmodnak a Skandináviában megvalósuló többnyelvűségről. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia aktivistái (KDSz) „Van egy álmunk” címmel fotóösszeállítást készítettek arról, milyen lenne Dél-Szlovákia, ha szinte teljesen kétnyelvű lenne. Ezeken a fotókon kétnyelvű táblák, flakonok, mobilapplikációk és rendőrautók szerepelnek.

“Van egy álmunk: egy toleráns ország, egy barátságos régió, egy erős, érdekeiért kiálló, fejlődő közösség, egy igazságos jogi környezet, amely az egymás iránti tiszteletre és az európai hagyományokra épül. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia projektjeivel a jövőben is fel akarjuk hívni a figyelmet a szlovákiai nyelvi jogok és azok betartásának hiányosságaira, ösztönözve ezzel mindenkit, hogy vegye ki részét környezete alakításában, közösségünk jövőjének formálásában. Van egy álmunk – ezzel a szimbolikus címmel egy fényképgyűjteményt készítettünk, amelyben bemutatjuk, hogy egy demokratikus országban milyennek kéne lennie a két- és többnyelvűségnek a hivatalos és üzleti szférában. A képek többsége sajnos ma még csak fotómontázs, némelyikük azonban valódi fénykép, mely mozgalmunk múltbéli tevékenysége nyomán keletkezett és máig szolgálja a polgárokat.” http://ujszo.com/foto/2014/01/02/ketnyelvu-tablak-es-ketnyelvu-flakonok

A nyelv presztízse: hivatalos többnyelvűség

A presztízs fogalma a szociolingvisztikában valamely nyelv vagy nyelvjárás elismertségének mértékét jelenti a beszélőközösségben jelen lévő többi nyelvhez vagy nyelvjáráshoz képest. Ha egy kormányzat egy nyelvet hivatalos nyelvként ismer el, azaz státuszt biztosít neki egy adott területen, az növelheti a nyelv presztízsét. Például Egyenlítői-Guineában a spanyol, a portugál és a francia is hivatalos nyelvek, ezért magasabb a presztízsük, mint az őshonos bubi és fang nyelveké.

Belgiumban Brüsszel városa hivatalosan kétnyelvű, és lakosai saját preferenciájuk alapján (legalábbis elméletben) hollandul vagy franciául is kommunikálhatnak a közhivatalnokokkal. A gyakorlatban azonban mégsem ez a helyzet, mert a közszolgáltatásokban a francia dominál, ahogy a következő történet is mutatja:

„Tehát elmentem a járóbetegeket ellátó sürgősségi osztályra. Odajött hozzám egy doktornő, akinek eredeti nyelve nem francia vagy holland volt, nagyon kedves hölgy volt, de franciául beszélt hozzám. Én hollandul válaszoltam, de nem értette. Ezért franciául mondtam el neki, mi történt. Végül hazaengedtek a kórházból, és kaptam egy zárójelentést, amelyet a háziorvosomnak küldtek. Amikor megnéztem, akkor derült ki, hogy a zárójelentés is franciául volt! … Kétnyelvű vagyok. Ki tudom magamat fejezni franciául. De mi lett volna, ha egynyelvű lennék, ha csak hollandul beszélnék?” (De Keere et al. 2011: 30)

Egy közösségben egyidejűleg használt nyelveknek, éppúgy, mint a különféle társadalmi osztályok által használt változatoknak is, eltérő lehet a presztízse. Általában magas a presztízse a felsőbb osztályok nyelvének vagy nyelvjárásának, és alacsony a presztízse az alsóbb osztályok nyelvének vagy nyelvjárásának. Például Ukrajnában a szurzsik néven ismert nyelvváltozatot (a szó eredetileg a rozs és zab keverékéből készült, rossz minőségű kenyeret jelenti) parasztok nyelvének tartják, amelyet a nemrég a városba költözött lakosság használ az utcán vagy a piacon. Erről a nyelvváltozatról sokan pejoratív értelemben nyilatkoznak: „… ukrán-orosz és orosz-ukrán keveréknyelvi formák széles tárházát tartalmazza, és e két nyelv szerkezetei fellazulnak és egymásba szövődnek” (Bernsand 2001: 40).

Presztízshiány: a kiegyensúlyozatlan többnyelvűség

A brüsszeli példa tanúsága szerint még hivatalos többnyelvűség esetén is előfordulhat, hogy a különböző hivatalos nyelvek más szinten helyezkednek el a nyelvi hierarchiában: Brüsszelben például a franciának magasabb a presztízse, mint a hollandnak. Mi történik azonban akkor, amikor a használt nyelvek nem mindegyike hivatalos? Nézzük a Kongói Demokratikus Köztársaság esetét! Ebben az országban a francia a hivatalos nyelv, a lingala, a kikongó, a szuahéli és a csiluba pedig a nemzeti nyelvek.

Tehát az ország lakóinak elvileg ezen a négy nyelven van lehetőségük kommunikálni a közhivatalnokokkal, a gyakorlatban pedig sokszor csak franciául. De mi van az országban beszélt további 238 nyelvvel? Kivitelezhetetlen lenne, hogy ennek a 238 további nyelvnek a beszélői ne a fent említett négy lingua franca valamelyikén lépjenek kapcsolatba a kormánytisztviselőkkel? (A lingua franca olyan közvetítő nyelv, amelyet különböző anyanyelvű emberek rendszeresen használnak az egymás közötti hétköznapi kommunikációban.) A Kongói Demokratikus Köztársaságban, de ennél kevesebb nyelvet beszélő államokban is, gyakorlatilag lehetetlen lenne az összes beszélt nyelvet hivatalossá tenni, ebben az esetben tehát a teljes és egyenlő többnyelvűség megvalósítása csupán álom.

A többnyelvűség előnyei

A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a többnyelvűség az egyének számára kognitív előnyt jelent, az oktatásban számos feladatban jobban teljesítenek, könnyebben tanulnak meg írni, olvasni, és könnyebben tanulnak meg további nyelveket, valamint a többnyelvűség késlelteti az agy öregedési tüneteit.

Egy társadalom számára is előnyös, ha tagjai egynél több nyelvet tudnak használni, tájékozottabbá és demokratikusabbá teszi a társadalom egészét, sőt, gazdasági előnyökkel is járhat, nem szabad azt gondolnunk azonban, hogy ez az egyének esetében is feltétlenül így van. Lehetnek olyan társadalmi körülmények, amelyek megnehezítik a többnyelvű egyén érvényesülését, ha a használt nyelvek különféle presztízsűek. Például Magyarországon többnyire nem jelent előnyt a roma-magyar kétnyelvűség, mert a roma nyelvekhez sokszor negatív értékeket társítanak.

NYELVI ÉRINTKEZÉS

A nyelvek általában nem elszigetelten léteznek, hanem kapcsolatba kerülnek más nyelvekkel. Ez a kapcsolat, azaz a nyelvi érintkezés sokféleképpen létrejöhet: szomszédos nyelvterületek határán, vagy olyan területen is, ahol a társadalom jellemzően két- vagy többnyelvű beszélőkből áll stb.

Amikor különböző nyelvű csoportok vagy egyének élnek egymás mellett, és a mindennapi kommunikáció során tömegessé válik a kétnyelvűség, ez az érintkezésben részt vevő nyelvek szókincsében, valamint szerkezetében, a mondattani szabályokban és etikettjében (a nyelvi szokások között) is változásokat eredményezhet. Ha a két népcsoport közül az egyik domináns, akkor rendszerint egyoldalú a nyelvi érintkezések hatása, és elsősorban az alacsonyabb presztízsű nyelvben figyelhetők meg ilyen változások.

A leggyakoribb és legkönnyebben észlelhető következmény a szavak kölcsönzése, ami már viszonylag kisebb fokú nyelvi érintkezésre is jellemző. Ma az angol nyelv hatása óriási a világ nyelveire anélkül is, hogy az átvevő nyelvek beszélői közvetlen kontaktusba kerülnének angolul beszélőkkel. Kevéssé köztudott azonban, hogy az angolban is jócskán vannak átvételek. Példák az angolba bekerült jövevényszavakra:

• ausztrál bennszülött nyelvekből
  • billabong (az ausztrál angolban kiszáradt folyómederben található víztartalmú mélyedést/kis tavat jelent)

• afrikai nyelvekből
  • jazz vs. mandinka jasi és temne yas (jelentésük: ‘energia’, ‘lendület’)

• észak-amerikai algonkin nyelvekből
  • caribou ‘rénszarvas’
  • moose ‘jávorszarvas’
  • chipmunk ‘mókus’
  • raccoon ‘mosómedve’
  • muskrat ‘pézsmapatkány’
  • opossum ‘oposszum’
  • woodchuck ‘mormota’
  • terrapin ‘dobozpáncélú teknős’
  • skunk ‘bűzös borz’

• az arabból
  • gazelle ‘gazella’ az arab غزال [ghazāl] szóból

• a hollandból
  • aloof ‘szélre tarts’, illetve ‘valamitől távol, valamitől tartózkodva’: feltehetően a holland loef (’hajó széloldala’) szóból; eredetileg tengerészeti parancsszó.

• a franciából
  • advertisement ‘reklám, hirdetés, falragasz, figyelmeztetés’ (az avertissement ‘figyelmeztetés’ szóból)

A következő magyar szavak vajon milyen eredetűek?

abrak, apáca, ária, bárány, asszony, barát, bástya, bomba, borbély, brácsa, címer, csaj, család, császár, cseléd, csütörtök, dajka, dárda, dilinós, dinnye, erkély, esztergályos, evangelium, fátyol, fillér, forint, gabona, gallér, gálya, garas, gatya, gyerek, haver, herceg, híd, iskola, kajál, kántor, karácsony, kárpit, kártya, kassza, kereszt, kilincs, koma, korpa, kótyavetye, kovács, lakat, lándzsa, lóvé, maskara, mécs, mészáros, móka, molnár, mostoha, oltár, orgona, pajzs, páncél, pap, paprika, paradicsom, parittya, péntek, piac, piál, plébános, pogány, polgár, pünkösd, püspök, rozsda, sors, szalma, szekrény , széna, szent, szerda, szombat , szomszéd, takács, tégla, templom, tréfa, trombita, unoka, zöld

Két vagy több nyelv még intenzívebb kapcsolata kódváltást eredményez. Kódváltás az, amikor egy beszélgetésben több nyelv vagy nyelvváltozat jelenik meg, akár egyetlen beszélő produkcióján belül. A kódváltás során egynél több nyelvet/nyelvváltozatot váltogatva használnak a beszélők akár egy mondaton belül is. A következő videó jó példa az indonéz, francia és angol közötti kódváltásra: http://www.youtube.com/watch?v=wgWQoZz6nEk.

Itt pedig (http://guthan.wordpress.com/?s=norman+maclean) a beszélő egy személyes történet elmesélésben az angol és a gael nyelvet használja. A példában olyan többnyelvű nyelvhasználatról van szó, amelynek során a beszélő felváltva használja a két nyelvet anélkül, hogy azok grammatikai tulajdonságai keverednének egymással. Valójában azonban sokan előnyben részesítik az egyértelműbb, vagy tisztán gael vagy tisztán angol nyelvű nyelvhasználatot. Csakhogy ez nem tükrözné vissza a társadalmi valóságot: a „mesélő” gael nyelvű közösségnek mesél, a történet egyes részei viszont „angolul történtek”. Nézzük meg a videó elejének leiratát!

Tormod MacGill-Eain: Tighinn Dhachaidh
I said, “Och, I’ll get a smoke at Cill-Amhlaigh.”
“Oh, Dhia, you’re not going to Cill-Amhlaigh, a Thormoid.”
“What? Where am I going?”
“You’re going to the hospital.”
So, sin far an do land mi mu uair sa mhadainn. Baile a’ Mhanaich, anns an ospadal.
“Well, you can stay tonight. You’re obviously…” Bha da bhata agam.
“…You can stay tonight, but we must get in touch with Social Services in the morning.”
“Fine, fine. Leig leam chadal.”
Chaidil mi. Sa mhadainn, thainig an te mhor a bha seo, is ars ise:
“Right, Thormoid, ’s e DP a th’ annad a-nist.”
“De tha sin a’ meanigeadh?”
“Displaced Person.”
“Displaced Person?” Story of my life. Yeah, right, I am.”

(http://guthan.files.wordpress.com/2010/12/gd73.doc)

Egy-egy közösség soknyelvűségében olykor szabályszerűségek figyelhetők meg. Ezt nevezzük diglossziának (Ferguson 1959: 325-340.) Ez azt jelenti, hogy a beszélők az egyik nyelvváltozatot az informális helyzetekben (pl. otthon, a szomszédokkal stb.), a másik, általában magasabb presztízsű nyelvváltozatot pedig a formálisabb helyzetekben használják. Ezekben a közösségekben a többnyelvűség stabil, mivel a nyelvek használata funkcionálisan jól elkülönül, ezért beszélőik megőrzik az általuk használt nyelveket. A többnyelvű helyzetek azonban a leggyakrabban instabilak: a közösség fokozatosan áttér az egyik nyelv használatáról a másik nyelv használatára. Ezt a folyamatot nyelvcserének nevezzük (ld. még Weinreich 1953, Gal 1979, Borbély 2001). Ha a magyar rokon nyelveit nézzük, a jelenlegi Orosz Föderáció területén beszélt tízegynéhány kisebbségi uráli nyelv mindegyike nyelvcserehelyzetben van. Az ott élő kis közösségek nyelvének használata egyre inkább háttérbe szorul, helyét a többségi orosz nyelv veszi át. A nyelvcsere ily módon a kisebb nyelv kihalásával is végződhet.

De mi történik a közösségen belül a beszélők által használt nyelvekkel? A többségi nyelv dominanciájának hatására az egyén nyelvválasztási szokásai megváltoznak, így a kisebbségi nyelv visszaszorul, leegyszerűsödik, mígnem az egyén elveszíti azt a nyelvet.

Nem törvényszerű azonban, hogy egy kisebb nyelv kihalásával a beszélőközösség felbomoljon. Sőt a nyelvcsere üteme le is lassulhat, de fel is gyorsulhat bizonyos tényezők hatására, amelyek sokkal inkább kapcsolódnak gazdasági, társadalmi, politikai és földrajzi körülményekhez. Az ausztriai Felsőőrben (Oberwart) élő magyar közösségek számára például elengedhetetlen volt a többségi németre való fokozatos áttérés ahhoz, hogy a munkaerőpiacon érvényesülni tudjanak. A magyart ezért jellemzően már csak családi és baráti környezetben használták az 1970-es években, amikor Gál Zsuzsa ebben a burgenlandi magyar közösségben végzett nagyon fontos tanulmányokat (ld. Gal 1979). Vannak azonban olyan tényezők is, például földrajziak, amelyek lassíthatják a nyelvcserét. Az elszigetelten élő közösségek hajlamosabb megőrizni nyelvüket. Az oroszországi finnugor népek közül például viszonylagos elszigeteltségben élnek a manysi, a hanti és a szamojéd nyelveket beszélő közösségek is, ahol a hagyományos életmódot zárt közösségekben folytatók nyelvi egysége sokáig fennmaradhat. Ezt a nyelvi egységet ma az orosz iparosodás és az urbanizáció veszélyezteti. Szétszórtabb közösségeket alkotnak viszont a marik, ahol a többségi oroszokkal érintkezve ma már az általános vegyesházasságok és az urbanizáció felgyorsítják a nyelvcserét.

A NYELVI ÉRINTKEZÉS EGYÉB KÖVETKEZMÉNYEI

A nyelvek közötti érintkezés számos más módja is nyelvi átvételekhez, nyelvi keveredéshez vezethet, amely gyakran olyan széles körű, hogy új „nyelvek”, ún. kontaktusnyelvek jönnek létre.

A pidzsin egy olyan kommunikációs kód, amelynek segítségével a különböző anyanyelvűek kommunikálhatnak egymással anélkül, hogy meg kellene tanulniuk egymás nyelvét. „A pidgin olyan nyelv, amelynek nincsenek anyanyelvi beszélői: senkinek nem az első nyelve, érintkezési nyelv. Vagyis egy olyan többnyelvű helyzet terméke, amelyben a kommunikálni kívánóknak találniuk kell egy kódot, amely képessé teszi őket a kommunikálásra” (Wardhaugh 1995: 56). A pidzsin nyelveket többnyire csak hétköznapi kommunikációra használják, egyszerűsített szintaxis és redukált szókincs jellemzi őket. Angol alapú (azaz az angol nyelv grammatikáján alapuló) pidzsin nyelvek például a libériai angol (Afrika) és a kínai pidzsin angol. Francia alapú pidzsin nyelv például a Vietnámban beszélt tay boi. A következő videón meghallgathatjuk a Hawaiin használt pidzsint, amelyen az angol anyanyelvű és a nem angol anyanyelvű beszélők kommunikálnak egymással:
http://www.youtube.com/watch?v=O7X9AAeDCr4

A kreol olyan természetes nyelv, amely nyelvek keveredéséből jön létre; abban különbözik a pidzsintől, hogy elsődleges nyelvként sajátítják el a gyerekek. Ennek eredményeképpen olyan, a természetes nyelvekre jellemző tulajdonságokat mutatnak fel, amelyeket a pidzsinek nem. Míg például a pidzsin nyelvekre fonológiailag a mássalhangzó-kapcsolatok egyszerűsödése (pl. a dust szóból dus lesz), morfológiailag pedig az igealakok jelöletlensége (pl. az egyes szám harmadik személyű igevégződés, az -s elhagyása, azaz he goes helyett he go) a jellemző, addig a kreol nyelvekben nem figyelhetők meg ilyen egyszerűsödések. Kreol nyelvek például a babalia kreol (Csádban beszélt, arab alapú), a négerholland (az Amerikai Virgin-szigeteken beszélt, holland alapú) és a krio (Sierra Leonéban beszélt, angol alapú).

Ez a tábla guadeloupe-i kreol nyelven íródott, melynek nyelvtana és szókincse karibi és afrikai nyelvekre, valamint a franciára vezethető vissza. Guadeloupe Franciaország tengerentúli megyéje. A tábla egy Sainte Anne közeli lakónegyedben (Lamarre) található.  A szöveg jelentése: ’Lassíts! Itt gyerekek játszanak.’

Guadeloupe-i francia kreol nyelven, majd utána franciául így szól a szöveg:

’Lévé pié aw – Ni ti moun ka joué la!’
’Levez le [votre] pied, il y a des enfants qui jouent ici‘

Fotó: Kim Hansen