Szó – jelentés – szókincs

A nyelvek általában mindent ki tudnak fejezni, amire a beszélőközösségnek szüksége van. A beszélőközösségeknek vagy azok csoportjainak nyilvánvalóan eltérhetnek az igényei, és ez a szókincs eltéréseiben is tükröződik. Például a gombászni szeretők sok különböző gomba nevét ismerik, míg egy átlagos beszélő csak hármat vagy négyet. Ha sok nyelv szókincsét hasonlítjuk össze, érdekes kérdések merülnek fel:

• Milyen jelentésekre van szó minden nyelvben? Vannak-e egyáltalán ilyenek? Minden nyelvnek van-e szava X tárgyra/fogalomra?
• Ugyanazt jelentik-e a különböző nyelvek egymásnak megfeleltethető szavai? Ha nem, miben különböznek a jelentések?
• Mely szókincsbeli/jelentésbeli eltérések alapulnak kulturális különbségeken? Mit tudhatunk meg a kulturális különbségekről a szókincs vizsgálata révén?
• A szókincsbeli/jelentésbeli különbségek a gondolkodásmód különbségeiből fakadnak?
• A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

SZÓJELENTÉS ÉS -KATEGORIZÁLÁS

A nyelvtanulás során gyakran tapasztaljuk, hogy az idegen nyelv egyes szavainak jelentése nem pontosan ugyanaz, mint anyanyelvünk megfelelő szavaié. Előfordulhat, hogy az egyik nyelv egyetlen szóval fejez ki egy jelentéstartományt, amelyre egy másik nyelvben két külön szót találunk. Például az angol wood szó jelentheti az erdőt és a fát mint anyagot is. A németben viszont két szó van erre a jelentéstartományra: Wald (’erdő’) és Holz (’fa’ mint anyag). A magyarban a fa szó jelentheti a fát mint anyagot és az élő fát is. Nézzük meg az összehasonlító táblázatot!

Más példák is akadnak arra, hogy amit az egyik nyelv gondosan elkülönít, azt a másik nyelv egynek veszi. Az európai nyelvekben például többnyire nem jelölik más-más igével, mely testrésszel „szállítanak” egy tárgyat (pl. angol carry, magyar visz). Ezzel szemben az ǂakhoe haiǁom nyelv beszélői számára fontos információ, hogy a „szállítás” pontosan hogyan történik.

Mpondo asszony (Dél-Afrika)
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1c/Mpondo_Lady.jpg

Nézzük meg, milyen igéket használ az ǂakhoe haiǁom nyelv ennek a jelentésnek a kifejezésére!

AZ ANGOL CARRY ’VISZ’ SZÓNAK MEGFELELŐ ǂAKHOE HAIǁOM SZAVAK

ton	‘a vállán visz’
!guri	‘a fején visz’
ǁgobe	‘a hátán visz’
aba	‘a hátán visz (gyereket)’
ǂkhore	‘terhet visz’

Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ǂakhoe haiǁom nyelv – a világ számos más nyelvéhez hasonlóan – a ’visz’ jelentéstartományában megkülönbözteti, mit viszünk és hogyan. Eközben az angol, a magyar és sok más nyelv a fenti cselekvések különbségeit nem fejezi ki, egyetlen szót használ rájuk. Fontos tudnunk azt is, hogy a különféle szemléletmódok közül egyik sem magasabbrendű, mindegyiknek megvan a maga ésszerű háttere.

Vitatott kérdés, hogy az egyes szavak jelentéstartományától meghatározott lexikális kategóriák hogyan viszonyulnak fogalmi, tudati kategóriákhoz, és ha létezik ilyen viszony, az mennyire szoros. Meghatározza-e egy nyelv szókincse a gondolkodást, illetve azt, hogy beszélőik miként érzékelik a világot? Vagy a nyelv pusztán a tudat működésének visszatükröződése, és minthogy elménk különféleképpen működhet, a nyelvekben eltérő módon viszonyulhatnak egymáshoz a lexikális és a tudati kategóriák?

Benjamin Lee Whorf       Edward Sapir
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Blwhorf.jpeg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/75/Edward_Sapir.jpg

Az a hipotézis, mely szerint a nyelv határozza meg az észlelést és a gondolkodást, a 20. század első felében volt nagy hatással a nyelvészetre. Az elmélet Sapir és Whorf nevéhez fűződik, akik nyelvészeti és antropológiai terepmunkáik során találkoztak az addig ismertektől nagyon különböző nyelvi rendszerekkel. Meglátásaikat ma már másképp értékeli a nyelvtudomány. Ma már úgy véljük, hogy a ‘fa’, ‘erdő’ és ‘fa (mint anyag)’ jelentéstartományok kifejezésére használt lexikális kategóriák különbözősége nem jelenti azt, hogy az angol vagy magyar nyelv beszélői nem látják a különbséget az élő fa és a fa mint anyag között, és a nyelvekben lehetnek alkategóriákat kijelölő szavak is. Az európaiak is képesek észlelni a különbséget azok között a cselekvések között, amikor a hátunkon zsákot, a karunkban gyermeket vagy a fogantyújánál fogva bőröndöt viszünk. És azok a beszélők, akiknek nyelvében különböző igék vannak ezekre a cselekvésekre, sem fogják tagadni, hogy ezekben van valami közös! – Ezek, valamint más, jól ismert nyelvekből vett további példák is arra intenek minket, hogy legyünk óvatosak, amikor olyasmit hallunk, hogy valamelyik egzotikus nyelv beszélői az európaiaktól teljesen eltérően észlelik a világot, mert a szavaik mást jelentenek. Ugyanakkor a kétnyelvűekkel folytatott legutóbbi kutatásoknak köszönhetően vagyunk tisztában azzal, hogy lehetnek eltérések például a színek észlelésében, az időfelfogásban, a tér és a mozgás érzékelésében, s mindez különbözőképpen tükröződhet a nyelvekben.

A lexikális kategóriák és a percepció (észlelés) közötti kapcsolat tanulmányozására jó példát szolgáltatnak a színnevek is. A világ nyelvei eltérő számú színt jelölő szót használnak. Számos nyelv ugyanazt a szót használja a kék és a zöld színre, míg másokban több megnevezést találunk az angol blue (’kék’) megfelelőjeként. Számos példát taglal a Wikipedia következő szócikke: http://en.wikipedia.org/wiki/Distinguishing_blue_from_green_in_language

A WALS atlasz 134A számú térképe a ‘zöld’ jelentés különböző kifejezési módjainak (külön szóval, a ’kék’ és ’zöld’ jelentés egy közös szóval és további lehetőségek) eloszlását mutatja: http://wals.info/feature/134A.

Kísérletekkel igazolták, hogy a megkülönböztetést nyelvileg nem kifejező beszélők is ugyanúgy érzékelik a színeket. A kék és zöld színt egyetlen közös szóval jelölő nyelvek beszélői ugyanolyan egyértelműen különbözőnek látják az ég és a fű színét, mint mondjuk az angol nyelv beszélői, akik két szót használnak ezekre a színekre (blue és green). Megjegyzendő továbbá, hogy azok, akik a két színre közös szót használnak, ezt nem egy zöld és kék közötti színként (pl. türkiz) vagy a tenger különböző színeinek összefoglalásaként értelmezik, hanem inkább valami olyat, ami egyszerre jelenti az ég és a fű színét. Az európaiak számára még meglepőbb, hogy bizonyos nyelvekben néhány szóval fedik le a színek teljes skáláját: például az afrikai lele és münd, valamint a pápua-új-guineai tifal és kwerba nyelvekben mindössze három színelnevezés van.

A színnevek tanulmányozása további érdekes megállapításokhoz vezethet. Univerzális tendenciának tűnik, hogy az alapszíneket többnyire egyszerű szavak jelölik, pl. angol red (’piros’). Megfigyelték, hogy a nyelvekben a színneveknek létezik egy sajátos hierarchiája. Az alábbi táblázat ennek egyszerűsített változatát mutatja be;

Láthatjuk, hogy ha egy nyelvben csak három színnév van, akkor a fekete és a fehér után a piros lesz a harmadik (nem pedig a kék vagy a sárga). Azt is láthatjuk ebből a hierarchiából, hogy ha egy nyelvben van szó a kék színre, akkor a piros, zöld és sárga színre is van, de a barnára vagy a rózsaszínre nem feltétlenül.

A színnevekről további érdekességek itt olvashatók (magyarul): http://www.szintan.hu/; illetve angolul: http://www1.icsi.berkeley.edu/wcs/.

FELADAT
A sorosoro.org honlap számos veszélyeztetett nyelv válogatott szavait mutatja be rövid videók formájában. Nézd meg itt a http://www.sorosoro.org/en/colors hat közép-afrikai nyelv (akele, baynuk, benga, menik, mpongve és punu) színeit tartalmazó videókat! Hány és milyen színeket neveznek meg a videókban? Összeegyeztethető-e ezeknek a nyelveknek a színekre vonatkozó szókincse az előbb bemutatott hierarchiával?

Ezekből a példákból azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy egy nyelv szókincse nem az emberi tudattól függetlenül létező dolgok és jelenségek címkéinek tára.

SZAVAK A MINKET KÖRÜLVEVŐ VILÁGRA

A szókincs különbségei visszatükrözhetnek kulturális és társadalmi különbségeket, ezért nemcsak a nyelvészet, hanem antropológiai és kulturális kutatások számára is érdekesek lehetnek, továbbá a szavak a generációról generációra továbbadott ismeretek, a hosszú idő alatt felhalmozódott tapasztalatok hordozói is. Az utóbbi években olyan tudományágak, mint a biológia, az orvostudomány vagy a csillagászat fokozott érdeklődést kezdtek mutatni a világ nyelveinek lexikális kategóriái iránt. Ahogy Nettle és Romaine (2000: 60) megfogalmazta: „Egy nyelv szókincse azoknak az elemeknek a tára, amelyekről az adott kultúra beszélni szokott, és amelyeket annak érdekében sorolt kategóriákba, hogy értelmezze a világot, és biztosítsa a túlélést a helyi ökoszisztémában.” A veszélyeztetett nyelvek megmentése is részét képezi a helyi ökoszisztémákra vonatkozó tudás megőrzésének, ez viszont létfontosságú lehet az ökoszisztéma fennmaradása szempontjából is.

Valószínűleg minden nyelvnek differenciált szókincse van a közösség számára fontos állatok megnevezésére. Az európai nyelvek több szót használnak a szarvasmarhára: megkülönböztetik a hímet és a nőstényt (bika/tehén), a fiatal egyedeket (borjú, tinó), valamint számos további különbséget tesznek a termékenységre és az állat hasznosítására vonatkozóan (ökör, üsző).

A baka törzs Közép-Afrikában, Kamerunban él, vadászó-gyűjtögető életmódot folytat. Számukra az elefánt fontos táplálékforrást jelent, az elefántvadászat az egyik legfontosabb tevékenységük (tehát hagyományosan nem az elefántcsontért vadászták az elefántot, vagyis az elefánt nem a törzs elefánthús-szükséglete miatt vált veszélyeztetett fajjá).

A baka törzshöz tartozó férfiak
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Baka_dancers_June_2006.jpg

A baka nyelv számos szót használ az elefántra:

Afrikai elefánt
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:African_Elephant_walking.JPG

Az elefántok megnevezésének testi erő szerinti felosztása a vadászok számára létfontosságú ismereteket tükröz vissza. Hasonlóan árnyalt rendszere van a rénszarvasok elnevezéseinek a számi nyelvben. A réntartók általában kor, nem, szín, a szőr mintázata, termékenység, teherbírás stb. szerint szokták állataikat megkülönböztetni.

Nézd meg az interaktív térképen a számi  feladatokat!

Kóborló rénszarvas Lappföld svédországi részén.
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Strolling_reindeer.jpg

A fenti két példa egy-egy olyan, fajon belüli differenciálást mutat be, amely különösen fontos az adott közösség számára. Másutt a nevek sokfélesége a környezet fajtagazdagságát tükrözi vissza. Földünkön a biodiverzitás (biológiai sokféleség) egyik legjobb példája a Csendes-óceán. A Korall-háromszög korallzátonyaiban több ezer különböző halfaj és egyéb tengeri élőlény él.

Korallzátony néhány halfajtával a sok közül
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Coral_Fish_%282863778947%29.jpg

Az itt beszélt nyelvek általában 300-500 halfaj között tesznek különbséget (Pawley 2011: 269). A helyiek sok fajt már jóval korábban ismertek és elneveztek, mint ahogy a nyugati tudósok felfedezték és katalogizálták volna őket. A biológusok és a természetvédők mostanában ismerik fel a helyiek tudásának fontosságát. A latin terminusokat az őshonos nyelvek fajelnevezései egészítik ki, és ezek olykor jobbnak is bizonyulnak.

James Morgan angol nyelvű rövidfilmje a pápua új-guineai Milne Baye tartomány környezetvédelmi kezdeményezéséről (USAID) szól:
http://jamesmorganphotography.co.uk/film/nuakata
A film elején láthatjuk, hogy egy halneveket tartalmazó lista segítségével állítják össze a védetté nyilvánítandó fajok jegyzékét.

James Morgan egy másik, a Korall-háromszögben élő népről és a robbantásos halászatnak a környezetre, az emberek életére gyakorolt súlyos hatásairól szóló filmjében: http://jamesmorganphotography.co.uk/film/the-bajau-laut) a következő kérdéseket veti fel:

• Milyen jövő elé néz a tengeri élővilág megóvása?
• Mit is próbálunk tulajdonképpen megóvni?
• Kikre kellene odafigyelnünk, hogy választ kapjunk?
• Kik ismerik valójában az óceánt?
• És miért nem hallgatunk ezekre a hangokra?

A biológusok és a környezettudományok kutatói már megértették, hogy a helyi vélemények meghallgatása nagyon hasznos a modern tudomány számára. Hasonló ebből a szempontból az orvostudomány is: a helyi lakosoknak az őshonos növények gyógyerejére vonatkozó ismeretei fontos szerepet kaphatnak az új gyógyszerkészítmények kifejlesztésében.

Az afrikai szilvafa (Prunus africana)
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/50/Prunus_africana_MS_3588.jpg

Például az afrikai szilvafa (Prunus africana) kérge gyógyászati célokra használható. A nagyvilágban a 20. század második felében terjedt el a használata. Afrikában hagyományosan húgyúti bántalmakra, mellkasi fájdalmak ellen és gyulladáscsökkentő céllal elsősorban teaként isszák, az európai és amerikai gyógyszeripar tablettának, tinktúrának stb. dolgozza fel.

A tradicionális tudáshoz a kulcsot a nyelv jelenti – gyakran egy olyan kicsiny közösségé, amelyet a körülmények változása, illetőleg más, domináns nyelvek befolyása veszélyeztet. Jusson eszünkbe, hogy a biológiai és a nyelvi sokféleség területileg gyakran egybeesik, s mindkettő gyakorta veszélyeztetett is! Az együttműködésre a helyi közösségek és a különféle tudományterületek kutatói között a hagyományos tudás felfedése és megőrzése érdekében van szükség. Ma a nyelvészek, antropológusok, biológusok és egy sor más tudomány művelői (pl. térképészek és csillagászok) gyakran együtt mennek terepmunkára, hogy kölcsönösen profitálhassanak egymás tudásából és szakértelméből. A veszélyeztetett nyelvek dokumentálásával és újjáélesztésükkel kapcsolatos projektekben való részvétellel a nyelvészek valamit vissza is adhatnak annak a közösségnek, amelynek a tudását kiaknázzák.

A nyelv az adott közösség társadalmi szerkezetét és a tagjai közötti kapcsolatokat is visszatükrözi. A kulturális antropológia és az antropológiai nyelvészet klasszikus kutatási területe a rokonsági fokokat és családi kapcsolatokat jelölő rokonságnevek vizsgálata. Az európai nyelvek beszélői valószínűleg úgy gondolják, hogy a father ’apa’, brother ’fiútestvér’, uncle ’nagybácsi’, cousin ’unokatestvér’ stb. szavakkal kifejezett rokoni kapcsolatok olyan alapvetőek, hogy ezeknek a szavaknak a megfelelőit a világon mindenhol használják. Valójában azonban az egyes kultúrákban nagyon eltérő a rokonságnevek rendszere. Ezekben visszatérő minták is megfigyelhetők, amelyek alapján az antropológusok hat alaptípust állapítottak meg, amelyeket egy-egy, a típust képviselő nyelvről nevezték el: hawaii, szudáni, eszkimó, irokéz, omaha és a varjú indián. Az európai nyelvek többsége – köztük a modern angol is – az eszkimó típusba tartozik. Az óangol viszont feltételezhetően a szudáni típushoz sorolható, amelyben különböző szavak találhatók az apa és az anya fiútestvérére (az eszkimó rendszer ezekre egy szót használ, pl. angol uncle), valamint az anya, ill. az apa testvérének gyerekeire (az eszkimó rendszer ezekre egy szót használ, pl. angol cousin). A hawaii rendszer használja a legkevesebb megkülönböztetést: a fiú unokatestvérre ugyanazt a szót használják, mint a fiútestvérre, és ugyanez igaz a lány unokatestvérre és a lánytestvérre is (hawaii nyelven: kaikuahine: ’lánytestvér’ és ’lány unokatestvér’; kaikua’ana: ’fiútestvér’ és ’fiú unokatestvér’); a szülők generációját illetően pedig ugyanazt a szót használják az anyára és a nagynénire (hawaii nyelven: makuahine), valamint az apára és a nagybácsira (hawaii nyelven: makuakane).

Indián család Alaszkában a 19. és 20. század fordulóján
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Indian_family._%28Marsden%27s%5E%29_-_NARA_-_297630.jpg

A következő, antropológia szakos hallgatók számára készült oldalak tanulmányozásával még többet megtudhatsz a rokonságnevekről:
http://www.umanitoba.ca/faculties/arts/anthropology/tutor/kinterms/toc.html;
http://anthro.palomar.edu/kinship/Default.html

A rokonságneveket nagy számuk ellenére viszonylag könnyű osztályozni és összehasonlítani, mivel csak néhány egyszerű paramétert kell figyelembe venni: vérrokonság vagy házassági rokonság, generáció, életkor és nem.

Oldd meg az Interaktív térképen az ilgar nyelvre (4. feladat) és puma nyelv rokonságneveire vonatkozó feladatokat!

Nézz meg egy filmet arról, milyen szerepe van a családnak egy ausztrál bennszülött közösség (az Arnhem Land régióban élő yolngu törzs) kultúrájában:
http://www.12canoes.com.au/  (Amikor megjelennek a színes négyszögek, válaszd a „kinship” feliratút!).

Amikor a színeket jelölő szavakat vagy a wood ’erdő, fa mint anyag’ és carry ’visz’ angol szavak megfelelőit vizsgáltuk meg a különböző nyelvekben – elutasítottuk azt a tételt, mely szerint a lexikális kategóriák és a szavak jelentése meghatározzák azt, ahogyan a világot érzékeljük, és ahogyan gondolkodunk róla. Itt pedig arra láttunk példákat, hogy a nyelv szókincse különféleképpen tükrözheti a beszélőközösség természeti és társadalmi környezetét.

Az eddigiekben a szókincsnek arról a tartományáról volt szó, amelyet alapszókincsként tartunk számon. Alapszókincsnek nevezzük azoknak a szavaknak az összességét, amelyek az embernek a legközvetlenebb környezetére és alaptevékenységeire, valamint az emberre önmagára vonatkoznak. A továbbiakban a szókincsnek olyan rétegeiről lesz szó, amelyek különböző társadalmi csoportokhoz kapcsolódnak, s érintjük azt is, hogy ezeknek a rétegnyelvi változatoknak a szókincse hogyan jön létre.

SZLENG, ARGÓ, ZSARGON

A szleng, az argó (tolvajnyelv) és a zsargon (szaknyelv) társadalmi nyelvváltozatokat képvisel. Ezek között a szakkifejezések között nagyok az átfedések, ami a jelenségek sokszínűsége és a többféle osztályozási lehetőség következménye. Tolvajnyelv, szleng és zsargon között úgy tehetünk különbséget, ha használatuk célját vesszük figyelembe: a szleng fő funkciója, hogy kifejezze használói egyazon közösséghez tartozását, míg a tolvajnyelvet azzal a céllal használják, hogy a kívülállók ne értsék. A zsargon viszont elsősorban differenciáltabb kommunikációs eszközt kínál egyes szakterületet vagy témát illetően (pl. orvosi szaknyelv, a vadászok, halászok szaknyelve).

A szleng elnevezést a köznyelvi beszéd egyes változataira nyelvészek és laikusok is használják. Erre jó példát szolgáltatnak a tinédzserek szlengjének változatai, amelyeket jellemzően egymás között használnak. Olykor akár egyetlen iskola diákjainak is meglehet a saját szlengje, amely különbözik más iskolákban használtaktól. Fontos funkciója, hogy erősítse és fenntartsa az összetartozás érzését, illetve elkülönítse az adott közösséget a többitől. A szubkultúrák is kitermelhetik a maguk szlengjeit. Ilyen például a hiphop, mely a New York-i külváros afro-amerikai és latin-amerikai fiataljainak köréből ered, és népszerű lett a világ más tájain is. A rap zenével pedig a szleng egyes elemei is elterjedtek.

Figyeld meg, hogy a következő számban vannak-e szleng szavak:
https://www.youtube.com/watch?v=hbxbEevERNk&index=12&list=RDHrLKGfMH_MM

Az egyes szakterületekhez (például a gyógyítás, a légiforgalmi irányítás) vagy tevékenységekhez (mint például a kötés-horgolás, a kosárfonás, a fotózás) kapcsolódó sajátos nyelvezetet nevezzük zsargonnak vagy szaknyelvnek, melyek inkább kötődnek egy-egy szakterülethez, mint beszélői csoportokhoz. E nyelvi változatokban a köznyelv szavainak jelentése alakul át. A következőkben erre mutatunk be néhány példát.

A 19. században Európa legnagyobb részén a még érintetlenebb vidéki nyelvváltozatokat már alig használták, helyettük újabb helyi változatok jelentek meg. Mivel egyre többen kezdtek városokban élni, fokozatosan előtérbe kerültek a városi nyelvváltozatok, amelyekkel ma a nyelvészek is előszeretettel foglalkoznak. Az ilyen nyelvváltozatban gyakran jelennek meg a várost körülvevő területen beszélt nyelvjárás jellemzői és a különböző társadalmi csoportok sajátos nyelvhasználata. A párizsi városi nyelvváltozat, az argot parisien a párizsi kézművesek által használt nyelvváltozatból és a tolvajnyelvből jött létre. Az alábbi linken egy olyan szótárban böngészhetünk, amely a sztenderd francia szavak megfelelőit adja meg a párizsi argó nyelvváltozatában:
http://www.dictionnairedelazone.fr/traduction-glossaire-p-paris.html

http://aufildesmotsetdelhistoire.unblog.fr/2009/05/17/largot-des-poilus/

Az idők folyamán az argot szó a franciaországi alvilág titkos nyelvének nevévé, később más társadalmon kívüli rétegek titkos nyelvének megjelöléseként nemzetközi elnevezéssé vált. Az argót használták például az első világháborúban is a katonák egyes tárgyak, dolgok megnevezésére, amelynek elemei azután elterjedtek a köznyelvi változatban is. A fenti illusztráció zárójeles szavai a képek alatt olvasható argó szavak sztenderd francia megfelelői.

A Helsinkiben beszélt városi nyelvváltozatot (Helsingin slangi/Stadin slangi) eredetileg a munkásosztály fiatal tagjai hozták létre és használták. Később elterjedt a társadalom más rétegeiben is, és ma a slangi több más szférában is népszerű. A 19. század elején Helsinki még csak egy kis svéd nyelvű városka volt, majd később Finnország fővárosa lett, ahová az erőteljes iparosodás következtében számos finnül beszélő költözött át vidékről, hogy munkát keressen. Az 1880-as években a város többnyelvűvé vált, ahol finn mellett svéd, orosz és német szót is lehetett hallani. Az akkoriban beszélt változat nyelvtana megegyezett a beszélt nyelvi finnével, de a szókincsét főként a svéd és némiképp az orosz, valamint kis mértékben a német alakította. A 20. században a helsinki szleng egyre szélesebb körben terjedt el, és ma már a svéd helyett az angol formálja a szókincsét. Mai modern formájában sokkal inkább hasonlít a beszélt nyelvi finnre. Számos könyvet és képregényt írtak már teljes mértékben “helsinki szlengben”. Lásd például az alábbi illusztrációt.

http://www.hummeripojat.fi/iaaltonen/luovuus/tekstinikkari/aku_stadinslangi.html

A magyar argóval több nyelvészeti munka is foglalkozik. A 20. század derekán készült Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály gyűjteménye, melyből egy kisebb kötetnyi meg is jelent. Elektronikus változatát itt olvashatjátok: http://mek.oszk.hu/01600/01690/01690.htm#1

Mit jelentettek a „budapesti fattyúnyelv”-ben a következő szavak? Mafla-sarok, kimeszel, turullovas, átszálló, nyolcasegyenes.

A nyelvváltozatok sok tekintetben különbözhetnek egymástól és a sztenderdtől. A társadalmi nyelvváltozatok – szemben a területiekkel – leginkább a szókincsben térnek el. Milyen elemekből áll a szókészletük, honnan érkeznek az új szavak? A világ nyelveiben erre különféle lehetőségeket találunk, melyek nem csupán az említett nyelvváltozatokban érvényesülnek, hanem egy sor más csoport- vagy rétegnyelvben is.

A speciális szókincs elemeinek egyik forrása lehet a szókölcsönzés. Ahogy fentebb már említettük, a helsinki városi nyelvváltozat szókészletét nagyrészt a svédből kölcsönözte. Az orvosi vagy tudományos zsargonban latin és görög eredetű elemeket találunk. Európa számos országában a fiatalok szlengjében sok az angol szó. A brit cigányok titkos nyelvének, az anglo-romaninak a szókészlete romani, a nyelvtana pedig angol.

Egy új szó keletkezhet úgy is, hogy egy létező szó új jelentést kap. A német vadászok zsargonjában a Licht (melynek a standard németben jelentése ’fény’) a patás állat szemét jelenti, a Mönch (’szerzetes’) az agancs nélküli szarvast. A magyarban a nagyon öreg vaddisznó elnevezése remetekan.

Néhány példa az angol tolvajok argójából: a pig ’disznó’ a rendőrt, a fork ’villa’ a zsebtolvajt, a school ’iskola’ a börtönt és a convent ’kolostor, zárda’ a bordélyházat jelentette.

Az régi (sztenderd) és az új (speciális/egyedi) jelentés között a kapcsolatot megteremtheti egy metafora, melynek alapja a két fogalom közötti hasonlóság. Például egy agancs nélküli szarvas olyannak tűnik, mint egy szerzetes, akinek tonzúrája van.

szarvasok                                                          szarvasok agancs nélkül
http://www.tananyag.almasi.hu/krez/az_erdo/allat/szarvas.htm http://www.odditycentral.com/tag/animal-cruelty

tonzúrát viselő szerzetes
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/ba/Fra_Angelico_052.jpg

Egy másik eljárás, amikor egy szót ellentétes értelemben használunk (mint például a zárdát a bordélyházra). Ez történhet azért, mert a beszélők viccesnek találják, de az is lehet a célja, hogy a kívülállók ne értsék. Annak oka, hogy valaminek az ellentétét mondjuk, lehet egy nem mindennapi alkalom is. A Közép-Ausztráliában élő warlpirik a beavatási szertartásokon a jiriwirrit, egy „fordított” nyelvet használnak. Ez annyit tesz, hogy a közlendőnek éppen az ellentétét fogalmazzák meg. Például ha egy fiatal azt mondja: „Alacsony vagyok.” ez azt jelenti, hogy „Te magas vagy.”

A harmadik lehetőség az, hogy szóalkotással, elsősorban képzéssel vagy összetétellel hozunk létre új szavakat. A folyamat ugyanaz, mint a sztenderd nyelvváltozat esetében, de a szleng és az argó gyakran olyan képzésmódokat használ, melyek csak az adott nyelvváltozatra jellemzőek. Néha ez a szavak elemeivel való játszadozást jelenti. Két, a gyermeknyelvből jól ismert és kedvelt nyelvi játékot alkalmaznak a titkos nyelvek és a szleng is, amikoris (i) egy hangot vagy szótagot toldanak be a szóba vagy (ii) a szótagokat vagy egyéb szórészletet fordítva/visszafele mondják. Ezt a két eljárást kombinálhatják is. Az angol Wikipédia Nyelvi játékok szócikkében sok nyelvből találhatunk erre példát. Az előbb említett első módszerre példa a lett pupinvaloda ’babnyelv’, amikor a betoldott szótag egy p mássalhangzóból és az előző szótagban szereplő magánhangzóból áll. Így a pu-pin-va-lo-da-ból pu-pu-pi-pin-va-pa-lo-po-da-pa lesz (természetesen ezeknek a szavaknak a gyors kimondása további viccforrás lehet).

Vannak olyan változatok is, amelyekben a szót megfordítják, illetve valamely elemeit felcserélik. Példák az angol szófordító szlengből (back slang): look > cool, market > tekram, old > delo, back slang > kecab genals. A francia verlanban a szótagok felcserélése is jellemző: argent > genhar ’pénz’, copine > pineco ’barátnő’, cigarette > garetteci ’cigaretta’ stb. Két érdekességet érdemes ezekkel a változatokkal kapcsolatban megemlíteni. Az angol back slangről és a francia verlanról elmondható, hogy a szó elemeinek mozgatása a szó írásmódján alapul, tehát ez a változat nem pusztán a szóbeliséghez tartozik. Ha tehát az angol knife [naif] ’kés’szót egyszerűen csak visszafelé mondanánk, akkor [fain] lenne az eredmény, viszont a back slang szerint ez a szó [i:fink] – azaz az eredetileg ki nem ejtett szóvégi -e is része lesz a szónak. A másik érdekesség az, hogy ezek a technikák, illetve változatok nagyon különböző társadalmi csoportokhoz kötődhetnek – a bűnözőktől a gyerekekig.

A szlengről további olvasnivalót talász itt: http://mnytud.arts.unideb.hu/szleng/tanulmanyok.php