Becslések szerint kb. 6.500–7.000 nyelv létezik a világon. A modern nyelvészeti kutatások különböző számadatokról beszélnek. Az Ethnologue, a világ nyelveinek enciklopedikus feldolgozása 7.106 nyelv leírását tartalmazza, míg a 2009-es változat 6.909, az 1996-os pedig csak 6.703 nyelvről adott számot. Azt gondolhatnánk, hogy a modern technológiának és a tudományos kutatásoknak köszönhetően pontosan meg kellene tudnunk állapítani, hány nyelvet használnak ma a világon. Annak, hogy erre a kérdésre nehéz választ adni, számos oka van.
A világ nyelveinek többségéről nagyon keveset, vagy semmit nem tudunk. Először is még mindig vannak a Földön nehezen megközelíthető és akár felfedezetlen területek. A Földön a legjelentősebb nyelvi sokféleséget mutató terület Pápua Új-Guinea, ahol 850 nyelvet beszélnek. Itt olyan törzsek is élnek, amelyek tudatosan kerülik a kapcsolatot a külvilággal, így az ott beszélt nyelvekről csak sejtéseink lehetnek. Nagyon valószínű tehát, hogy vannak még számunkra ismeretlen nyelvek a világon.
A másik ok abban rejlik, hogy nem lehet egyértelműen meghatározni, mit tekintünk egy nyelv nyelvjárásának, és mit tartunk külön nyelvnek. A kettő megkülönböztetésének egyik kritériuma lehet, hogy a két nyelv(változat) beszélői megértik-e egymást. Felmerül a kérdés, mit jelent voltaképpen a kölcsönös érthetőség. Milyen mértékben kell a két változatnak közös szókinccsel rendelkeznie? A nyelvtani szerkezeteknek teljesen vagy részben kell csak megegyezniük? És mi a helyzet akkor, ha a különböző nyelvváltozatok beszélői ugyan nehezen értik meg egymást, de egyazon közösség részének érzik magukat?
Manapság a nyelv és a nyelvjárás közötti különbségtételben nagy szerepet kaphat a politika. Előfordulhat, hogy két nyelvváltozat nyelvészeti szempontból egy nyelv két nyelvjárásának számít, de a két változat beszélői valamilyen okból önálló nyelvnek tartják a sajátjukat. Indiában hivatalos nyelv a hindi. Használói minden gond nélkül megértik a szomszédos Pakisztán urdu nyelven beszélő lakóit. De a politikai és vallási különbségek miatt a hindi és az urdu esetében hivatalosan két külön nyelvről beszélünk (az urdu beszélői muszlimok, míg a hindié hindu vallásúak). Ráadásul a hindi és az urdu nyelv írásrendszere eltérő, ami szintén vallási okokra vezethető vissza: az írott urduban arab, míg az írott hindiben dévanágari betűket használnak.
Hindi felirat
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Hindi_devnagari.png
Az urdu ábécé betűi
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Urdu_alphabets.png
A politikának a nyelv státusára gyakorolt hatására szemléletes példa a komi-permják esete. E kis finnugor nyelv beszélői Oroszországban élnek. A terület hivatalos neve 2005. november 30-ig Komi-permják Autonóm Körzet volt. Ez volt az egyetlen az oroszországi finnugor és uráli népek által lakott területek közül, ahol az őslakosok többséget alkottak. A határokat 2005 végén politikai érdekek szerint megváltoztatták, ezzel egyidőben megszűnt a komi-permják terület autonóm jellege, így a nagyobb közigazgatási egységben (Permi Terület) a komi-permjákok már csak 4%-nyi kisebbséget alkotnak. A változás szemléltetéséhez lásd az ábrát, ahol a bal oldali térképen a Permi Terület látható, ennek az északnyugati sarkában lévő, vastag vonallal határolt terület az egykori autonóm körzet, a jobb oldalon pedig ugyanennek a területnek nagyított képén feltüntettük az egyes körzeteket is. (A politikai folyamatról részletesebben l. Pusztay 2006: 13, 17–20.)
A bal oldali térkép a Permi Terület, vastag vonallal jelölve benne az egykori Komi-permják Autonóm Körzet; jobbra ugyanez kinagyítva, a járásokkal.
Egészen más a számi nyelvek helyzete: a számik (lappok) ugyan egy népnek tekintik magukat, de mostanában ők maguk is több számi nyelvről beszélnek. Ha a kölcsönös megértés kritériumát vesszük alapul, akkor azt kell mondanunk, hogy a számik kilenc különböző nyelven beszélnek, amelyeket korábban nyelvjárásoknak tekintettek.
A számi nyelvek elhelyezkedése Norvégia, Svédország, Finnország és részben Oroszország térképén
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Sami_languages_large_2.png
Manapság a politikai kritérium egyre fontosabb szerepet játszik abban, hogy egy nyelvváltozatot külön nyelvnek ismernek-e el. Például a lengyelországi Szilézia lakosai által használt nyelvváltozat önálló nyelvként történő elismerésének szószólói azzal érvelnek, hogy Szilézia lakóinak egy része sziléziai nemzetiségűnek vallja magát, és nyelvük Szilézia kultúrájának szerves része, ezért szerintük külön sziléziai nyelvről kell beszélnünk. Az önálló nyelvként történő elismerés ellenzői viszont a sziléziai nyelvjárásnak a lengyel nyelvvel való jelentős hasonlóságára hivatkoznak, szerintük tehát nem önálló nyelvről, hanem a lengyel egyik változatáról van szó. Be kell látnunk, hogy mindkét oldal érveiben van igazság. A nyelvek és nyelvjárások közötti különbségtétel során egyes esetekben nyelvészeti, más esetekben politikai szempontok érvényesülnek.
HOL BESZÉLIK A LEGTÖBB NYELVET?
A Föld lakosságának 43 százaléka a tíz legnagyobb nyelvet beszéli. A megközelítőleg 7.000 nyelv közül több mint 2.000 afrikai, Új-Guinea szigetén (Pápua Új-Guinea és az Indonéz Köztársaság területén) pedig kb. ezer nyelvet beszélnek. A legnagyobb „nyelvsűrűséggel” rendelkező ország egy kis csendes-óceáni szigetország, Vanuatu, amelynek területe csupán 12.118 km2, 12 nagyobb, és több mint 60 kisebb szigeten helyezkedik el, lakosainak száma pedig nincs egészen 265.000. Ezen a kb. két magyarországi megye nagyságú területen 116 nyelvet beszélnek. Összehasonlításképpen: Európában közel 300 nyelvet használnak.
A nyelvek megoszlása a kontinensek között (Ethnologue)
A nyelvek földrajzi eloszlásában tapasztalható egyenlőtlenségek egyik oka a földrajzi adottságok különbségeiben keresendő. A síkföldön fekvő országok gyakran egynyelvűek, vagyis a lakosok egyetlen nyelvet beszélnek. Ezzel ellentétben a hegyvidéki területeken sokszor több különböző nyelvet használnak. Vannak országok, amelyekben a közigazgatás nyelve sokkal kisebb befolyást gyakorolhat a hegyvidéki részeken, mint a síkföldi területeken, ahol általában a közigazgatási központ található.
A Vanuatui Köztársasághoz tartozó Ambrym-szigeten hat különböző nyelvet használnak: a daakaka, dalkalaen, daakie, észak-ambrymi, lonwolwol és Port Vato-i nyelveket. A lenti kép a kb. 40 km átmérőjű szigetet ábrázolja.
Ambrym-sziget (Vanuatu). © Kilu von Prince
A sziget nagyjából háromszög alakú. A három sarok mindegyike külön szociokulturális terület. Az egyes „szegletek” lakóinak nyelve jobban hasonlít az adott szeglethez közeli, más szigetek lakóinak nyelvéhez, mint az Ambrym szigetének másik két szegletében beszéltekhez. Ennek oka az, hogy a sziget közepén vulkáni sivatag húzódik, amelyen nehéz átkelni. Ezért az ambrymi „szegletlakók” könnyebben tudnak kapcsolatot teremteni a szomszédos szigetek lakóival, mint saját szigetük többi közösségével. A nyelvváltozatok közötti különbségek a nyelvváltozatok beszélői közötti kapcsolatok intenzitását tükrözik.
Vulkáni sivatag Ambrym szigetén. © Kilu von Prince
Bizonyos kultúrák elterjedtebbek, mint mások, következésképpen ezekben a kultúrákban az egyes nyelveket is nagyobb területeken beszélik. A nagy földrajzi felfedezések korában az európaiak addig ismeretlen vidékeket hódítottak meg. Például a portugálok Dél-Amerikában és a ma Indonéziához tartozó szigeteken foglaltak el területeket, míg a britek többek között Indiát és Afrika jelentős részét hódították meg, ahol gazdasági és társadalmi fölénybe kerültek. Ennek egyik nyelvi következménye az, hogy ma az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek, például a spanyol, angol, francia vagy portugál olyan elterjedtek.
Annak, hogy egy nyelvet nagy területen beszélnek, másféle oka is lehet. Az alacsony népsűrűségű tundrán élő nyenyec népnek például alapvető létfeltétele, hogy hatalmas legelők álljanak rendelkezésre. Mivel nagycsordás réntartással foglalkoznak, állandóan újabb és újabb legelőket keresnek, óriási területeket bejárva vándorolnak a tundrán. Így, noha a nyenyec nyelvet ma csupán 31.000 ember beszéli, mégis jóval nagyobb terület tartozik hozzá, mint a magyarhoz.
A réncsordák télen az eleségért, nyáron a vérszívó rovarok elől menekülve óriási területeket járnak be
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Reindeer-on-the-rocks.jpg
A nyenyecek által lakott terület Eurázsia térképén.
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Nenets_in_Russia.svg
JÓ, HOGY ILYEN SOK NYELV VAN?
A Bábel tornyáról szóló bibliai történetben Isten büntetésből zavarta össze az emberek nyelvét, amiért elbizakodottan vele egyenrangúnak képzelték magukat. A közép-mexikói tolték indiánoknál is létezik egy hasonló legenda, amely szerint a cholulai nagy piramis építése miatt sújtott le az isteni harag az emberekre.
A cholulai nagy piramis (Mexikó, San Andres)
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/8b/Mexico.Pue.Cholula.Pyramid.01.jpg
Sokan úgy gondolják, hogy a nyelvi sokféleség nehézséget jelent az emberiség számára. De vajon a nyelvi sokféleség inkább áldás, vagy inkább átok?
Vannak, akik szerint sokkal praktikusabb és egyszerűbb lenne, ha az egész emberiség egyetlen nyelven beszélne. Gond nélkül tudnánk kommunikálni a Föld legtávolabbi sarkában élő emberekkel is, nem kellene idegen nyelvek tanulásával tölteni az időnket, és nem kellene fordítókat alkalmazni a könyvek és dokumentumok tolmácsolására. Ennek jegyében hozta létre az eszperantó nyelvet a 19. század végén egy Zamenhof nevű orvos.
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Zamenhof.jpg
Célja az volt, hogy megteremtsen egy politikailag semleges, könnyen tanulható, és a békét, valamint a nemzetközi megértést politikai és kulturális értelemben is elősegítő kommunikációs eszközt. Az eszperantó főként a spanyol, a francia, az olasz és más indoeurópai nyelveken alapul. Magyar nyelvű irodalmat is fordítottak eszperantóra. Az alábbiakban Petőfi Sándor Szeptember végén című versének első szakaszát olvashatjátok:
Fino de septembro
Floradas ankoraŭ la floroj en valo
Kaj verdas ankoraŭ la poplo ĉe l’ pont’,
Sed vidu, jam tie la vintra vualo,
La neĝo ekkovris la supron de l’ mont’.
En kor’ mia juna kun fajra radio
Printempe brilegas ankoraŭ la sun’,
Sed griza jam iĝis ĉe mia tempio
La nigra harar’ pro la prujn’ de aŭtun’.
(Kalocsay Kálmán fordítása)
Az első eszperantó világkongresszust 1905-ben tartották, és e nyelvnek azóta is számos lelkes híve (és számos ellenzője is) van. Erről és más mesterséges nyelvekről itt olvashatsz bővebben:
http://www.nyest.hu/renhirek/uj-finnugor-nyelvet-talaltak-ki
E praktikus megfontolások mellett azonban tény, hogy más nyelvek megismerése élményt is jelent: érdekes nyelvtani szerkezetekkel ismerkedünk meg, és megtapasztaljuk, hogy más nyelvek beszélői másként észlelik a valóságot, mint mi.
A nyelvi sokféleség az emberiség kulturális sokféleségének egyik megnyilvánulása, a kulturális sokféleség pedig általánosan elfogadott érték. Gazdagabbá tesz minket azáltal, hogy megismerjük a miénktől eltérő közösségeket, működésük szabályait, értékeit és szokásait. Különböző nemzetközi szervezetek hatalmas összegeket fordítanak a helyi kultúrák támogatására. Ez a nyelvek, különösen a veszélyeztetett nyelvek esetében különösen fontos.
Gyakran hallunk a veszélyeztetett fajok megmentésére tett erőfeszítésekről. A fajok sokfélesége olyan érték, amely fontos az egész ökoszisztéma megfelelő működése szempontjából. Egy faj kihalása sokszor katasztrofális következményekkel jár a környezetre nézve – amikor például egy faj eltűnése miatt egy adott ökoszisztémában nem marad, ami elpusztítaná a kártevőket. Egyes kutatók szerint a nyelvek számának gyors csökkenése hasonló méretű veszélyeket rejt, mint a fajok kihalása. Természetesen egy nyelv eltűnését és egy faj kipusztulását nem vehetjük egy kalap alá, de nem tagadhatjuk azt sem, hogy az emberiség minden kihalt nyelvvel elveszít valamit. Amikor egy nyelv kihal, vele együtt eltűnik a nyelv használóinak világlátása. Ezért egy nyelv kihalásával elveszítünk valamit abból, ami bennünket, embereket egyedülállóvá tesz. Amikor kihal egy nyelv, elveszítjük az emberiség szellemi kincsének egy részét, amely egyben egy egyedülálló világlátás lenyomata is.